Káprály Mihály: Hodinka Antal: Az árvíznél is rettenetesebb az idő … Ruszin nyelvű szövegek. Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 16. Nyíregyháza, 2005. Капраль Михаил: Антоній Годинка: Час гурше ги вода... Русинскі тексты. Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 16. Nyíregyháza, 2005.

 

Hodinka Antal a hűség tudósa

 

Hodinka Antal a kárpátaljai ruszinok történetének leg­eredményesebb és legsokoldalúbb kutatója. Gazdag mu­n­kás­sága felöleli a ruszinok egyháztörténetét[1], gazdaság és szo­ciális történetét[2], néprajzát[3], folklórját[4], nyelvét[5] stb. Egész élete során gyűjtötte a ruszin nyelvemlékeket[6], ki­adta Olsav­szky Mánuel püspök nyelvészeti szempontból is értékes le­ve­lezését[7]. Értékes könyvben tette közzé Rákóczi Ferenc fe­je­delmünk azon ruszin jobbágyainak névsorát, akik részt vet­tek az 1703–1711-es szabadságharcban,[8] stb.

A nagy tudós meggyőződése volt, hogy a kárpá­taljai ruszinoknak saját, népnyelvükön lehet csak irodalmi nyelvet kifejleszteni, ezért számos dolgozatát a ruszinok körében leginkább elterjedt, és legrégebbi u – zó nyelv­járásban írta[9]. Ruszin népnyelvű művei további elemzésre várnak[10]. A fenti sorokból és Hodinka Antal alapos biblio­gráfiájából[11] valamint a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában őrzött, nagy mennyiségű kézi­ratos hagyatékából[12] egyér­tel­műen kitűnik, hogy élete végé­ig gyűjtötte az adatokat egy, a ruszinok teljes törté­netét feldolgozó monográfiához.

Erről az MTA Könyvtára Kézirattárában az akadé­mi­kus vegyes tárgyú előadásai, tanulmánytöredékei között ta­lál­ható egy Könyv Kárpátaljáról ideiglenes címen szere­p­lő mo­nográfia–terv is tanúskodik.[13]. Úgy vélem, min­dan­nyian sajnáljuk, hogy Hodinka Antalnak nem si­került me­g­való­sítania Kárpátaljáról és a ruszinokról terve­zett mo­no­gráfiáját. A sina iro et studio – pártatlanul, harag és rész­rehajlás nél­küli könyv megírása a Magyar Ki­rály­ság­ban egykor élt ru­szi­nokról és Kárpátaljáról a jövő kuta­tó­ira vár.

A továbbiakban idézzük fel a ruszin és magyar tudo­mányt egyaránt gazdagító jeles tudós fontosabb élet­rajzi adatait[14]. Hodinka Antal 1864. január 12-én született gö­rög ka­to­likus papcsaládban a Zemplén vármegyei Lado­mér köz­ségben. Az ungvári királyi katolikus gimnázium­ban 1882-ben tett érettségi vizsga után Ungvárott, majd Buda­pesten folytatott teológiai tanulmányokat, 1896-ban szerez teológiai végbi­zonyí­tványt. 1888 őszétől egy évig a Ma­gyar Nemzeti Múzeum Szé­chényi Könyvtárban szláv kézi­ratok rendezését vég­zi.1889-90-ben Szeklencén ruszin nép­rajzi és nyelvi gyűj­tést folytat.

1890-91-ban állami ösztöndíjasként Bécsben, az ot­tani egyetem szláv filológiai intézetében és az Osztrák Törté­net­kutató Intézetben diplomatikai, paleográfiai és szlavisztikai tanulmányokat végez. 1891-ben a budapesti tudomány­egye­tem bölcsészeti karán doktorátust tesz szláv filológiából ma­gyar történetből és oklevéltanból. 1891-92-ben Thallóczy La­jos történész beosztottjaként a bécsi kö­zös, osztrák-ma­gyar pénzügyminisztérium levéltárában dol­go­zik, majd 1892-1906 között Ferenc József császári és királyi hitbi­zományi magánkönyvtárának egyetlen ma­gyar­országi könyv­tárosa. 1905-ben a budapesti Pázmány Péter Egyetem bölcsészkarán magántanári képesítést nyert a magyar és szláv történeti érintkezések tárgyköréből. 1906-tól a pozso­nyi jogakadémián, 1916-tól ugyanott az Erzsébet Tudomány­egyetem professzor. 1920-ban egyete­mé­vel együtt elhagyja Pozsonyt, és átmenetileg Buda­pes­ten, 1923-tól Pécsett mű­kö­dik, ahol az 1932-33-as tan­év­ben az ott újraélesztett Er­zsé­bet Tudományegyetem rek­to­rává választották. 1934-ben Budapestre vonul vissza nyug­díjba, itt folytatja tudományos munkáját. 1941-43-ban a tudományos akadémiai funkciókat betöltő Kárpátaljai Tu­do­mányos Társaság első elnöke[15]. A Ma­gyar Tudo­má­nyos Aka­démia 1910-ben levelező, 1933-ban rendes tag­jává vá­lasz­totta. 1946. július 15-én hunyt el Budapesten.

Tudományos munkássága három nagyobb téma­kör­re osztható. 1. A kárpátaljai ruszinok egyházi és világi törté­ne­te. 2. Szláv-magyar kapcsolatok története. 3. Pécs vá­ros története.

Hodinka Antalnak rendkívül gazdag kéziratos ha­gyatéka őrződött meg. Kéziratainak és elfeledésre ítélt ru­szin nyelvű műveinek kutatása, publikussá tétele kapcso­lódik a kárpát-medencei népek történetének kutatásához, erő­síti a szom­szédos szláv többségű országok és hazánk tu­dományos kap­csolatait. Hodinka Antal egyéniségének, ku­ta­tói maga­tar­tásának s eredményeinek felmutatása a kö­zép-európai népek, így a magyarok és ruszinok közös tör­ténelmi, szelle­mi örök­ségének meg­őrzését is elősegíti. Ezért üdvözöljük Káprály Mihály tudós kollégánk Hodin­ka Antal ruszin nyel­vű mű­veiből fáradtságos munkával össze­állított tartal­mas és szín­vonalas válogatását, melyet jó szívvel ajánlunk az olvasó figyelmébe.

 

Nyíregyháza,2005 július 14.

 

Udvari István egyetemi tanár

 

 

 

 

 

 

Антоній Годинка, научник вірности

 

Історію пудкарпатськых Русинув нико так плодотвор­но и многобочно не перештудіровав, як Антоній Годин­ка. Ёго наробок загорнув до ся їх історію церьковну,[16] їх історію ґаздуську и со­ці­альну,[17] їх народопис,[18] фолклор,[19] язык[20] итд. Через цїлый живот свуй изберав давні ру­син­ські письма,[21] вудав переписку єпископа Мануела Оль­шав­ського, цїнну и своим языком.[22] В єд­нуй вартостнуй книзї дає на знамость пойменный испис тых русинськых кметюв Ференца Ра­ков­ція, князя нашого, котрі участ­ко­вали в ослободительнуй борьбі у годы 1703–1711,[23] итд.

Великый научник жив у пересвідченю, же пудкарпат­ські Русины годны розвити свуй літера­тур­ный язык лем на основі народної бесїды, зашто многораз написав свої роботы в языку май­рос­ши­реных межи Русинами у‑гвар.[24] Сесї в народнуй бесїдї писані творы ёго просят ся до далшого розбору.[25] Из казаного перво, из солідної бібліо­ґра­фії Антонія Годинкы,[26] так ай из ёго богатого рукопис­ного наслїдства, храненого у Складовни Рукописув Біб­лі­о­текы Мадярської Ака­де­мії Наук,[27] єднозначно видко, як до самої смерти зберав податкы ид повнуй історії Ру­си­нув, котру раз ладив на­пи­са­ти моноґрафично.

Сесе засвідчує и проєкт моноґрафії из робочов назвов Книга о Пудкарпатю, котрый мож найти межи академі­ко­выма лекціями на розличні темы, изглядованями, што ся сохранили лем урывково.[28] Гадаю, жаль нам усїм и каждому, же Антонію Годинкови не повело ся ужи­вот­ни­ти свуй план моноґрафії о Русинах и Пудкарпатю. На­пи­саня книгы о Ру­си­нах быв­шой Мадяр­ськой Коруны и о Пудкарпатю – sina iro et studio, бессторонно, без гнїва и наклонности – сесе за­да­чa, што чекат на будучых из­гля­дователюв.

Припомянїм теперь важнїйші животописні податкы име­нитого вченого, збогатившого єд­на­ко и русинську и мадярську науку.[29] Антоній Годинка родив ся 12‑го яну­ара 1864 в селї Ладо­ми­рова жупы Земплин у попуськуй ґрекокатолицькуй фамілії. Зматуровав года 1882 в Унґ­вар­ськуй корольськуй католицькуй ґімназії, по чому про­довжив теолоґічноє школованя раз в Унґ­ва­рї, пак у Будапештї, а года 1896 достав у рукы свідоцтво теоло­ґіч­ного образованя. Уд осени 1888 за єден гуд шоровав слав­ян­ські рукописы у Сейченїёвуй Бібліотецї Мадяр­ського На­род­но­го Музея. За годы 1889–90 робит зберь­кы народописні и языкові у Сокырници.

Годы 1890–91 стравив у Відню яко державный сті­пендіат в інстітутї славянськой філолоґії та­мошного все­учи­лища и в Австрійськум Інстітутї Історичных Студій, де ся вчив діпломатику, па­леоґрафію и славістику. Года 1891 искладує докторат на філолоґічнум факультетї Бу­да­пешт­ського всеучилища из славянськой філолоґії, ма­дяр­ськой історії и діпломатикы. Пак зась у Відню, в ар­хіві злученой австро-мадярськой міністерії фінансув, че­рез годы 1891–92 робит у зарядї історика Лаёша Талов­ція, а за годы 1892–1906 як єдинственый мадярськый бібліо­те­карь Цісарськой и Королюськой Маёратной прі­ват­ной бібліотекы Ференца Ёзефа. Года 1905 на гу­ма­ні­тарнум факультетї Будапештського всеучилища Пейтера Пазманя здобыват усвідченя прі­ват­но­го професора у спе­ці­а­лізації мадярсько-славянськых історичных удно­син. Уд года 1906 про­фе­сором у Пожоню (Братіславі) на академії права, а уд 1916‑го на всеучилищу Ержейбет там же. 1920‑го вєдно зо всеучилищом лишат Пожонь, інстітуція переходно робит у Бу­да­пештї, онь уд 1923‑го у Пейчу, де школьного года 1932–33 вубрали го на рек­тора убновеного там все­учи­лища Ержейбет. Года 1934 удходит у пензію и вертат ся до Будапешту, там про­дов­жу­ючи свою научну роботу. У годы 1941–43 первым пред­сїдником Пудкарпатського Общества Наук, што фун­ґо­вало як мала академія наук.[30] Мадярська Академія Наук 1910‑го вубрала го на до­писного члена, 1933‑го на рядного. Года 1946 юлія 15‑го спочив у Будапештї.

Научна робота історика дала бы ся задїлити у три око­лы. 1) Історія пудкарпатськых Русинув, церь­ков­на и світ­ська. 2) Історія славяно-мадярськых стыкув. 3) Історія го­рода Пейча.

Надзвычайно богатоє рукописноє наслїдство Антонія Годинкы не пропало. Изглядованя и пуб­ликація ёго ру­ко­писув, его творув у русинськум языкови, удказаных на забытя, яже ся ид из­глядованю історії народув карпат­ськой котлины, ствержує научні контакты нашой ут­цюз­ни­ны из сосїдуючыма краинами з переважно славян­ськов людностёв. Вказаня особности Антонія Годинкы, ёго на­учницького справованя ся и ёго научных резуль­татув приспіває и всокоченю общого історичного и ду­хов­ного наслїдства середноевропейськых народув, сяк ай Мадя­рув и Ру­синув. Зато радо видиме сесю содер­жательну и на уровни зробену зберьку творув Антонія Го­дин­кы у русинськум языкови, плод усиловного труда нашого уче­ного колеґы Ми­ха­ила Кап­раля, котру зберьку из цїлого сердця вручаєме увазї читаючої публикы.

 

Нїредьгаза, 2005 юлія 14‑го

 

Іштван Удварі

высокошколськый професор

 

 


[1] A munkácsi görög-katholikus püspökség története / a Ma­gyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága megbí­zásából ír­ta Hodinka Antal. Bp.: MTA, 1909. VIII, 856 p. Ipolyi-dí­jas mun­ka.; A munkácsi görög szertartású püspökség ok­mány­tára / gyűjt., összeáll. és közrebocsátja Hodinka Antal. 1. köt., 1458–1715. Ungvár: 1911. LVI. 668 p.

[2] Утцюзнина, газдуство и прошлость южнокарпат­сь­кыхъ ру­си­нувъ / написау еденъ Сокырницькый Сирох­манъ. [Bp.]: Hor­nyánszky, é.n. [1922?]. 108 p. A szerző: Hodinka Antal. Uő.: The home of the ruthenian people. In: Oxford Hungarian Review. 1922. (jun.) p. 51–77. Rövidített kiad. Klny. Vö. 59., 61., 52.; A kár­pátaljai rutének lakóhelye, gazdaságuk és múltjuk. Bp.: Apostol Ny., 1923. 48 p. Megjelent ruszin, francia és angol nyelven.; L’habitat, l’écono­mie et le passé du peuple ruthéne au sud des Carpathes. Paris: Champion, 1924. 32. p. Klny. In: Revue des Études hongroises et finno-ougriennes. Vol. 2. nr. 4. (okt./dec. 1924.) p. 244-275.

[3] A rutének. In: Magyarország. 6. köt., Felső-Magyar­or­szág. 2. r. Bp.: M. Kir. Államny., 1900. p. 401–417. (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; 18.); Uő.: Die Ruthenen. In: Ungarn. Vol. 5., 2. [T] Vienna: Hof – und Staatsdruck., 1900. p. 401-418. (Die Österreichisch-Ungarische Monarchie in Wort und Bild.)

[4] Vö. Антон Годинка: Пісні наших предків. Száz ruszin népdal. Budapest–Uzshorod, 1993. [A nyíregyházi Hodinka-kiad­vá­nyokról részletesebben ld. a mellékletben: Годинкознавство у Нїредьгазї]

[5] Ruszin-magyar igetár / Antonij Hodinka; szerk. Udva­ri Ist­ván. Nyí­regy­háza, 1991.

[6] Hodinka Antal válogatott kéziratai / vál, szerk. és a bev. életrajzot írta Udvari István. Nyíregyháza, 1992. 199 p.

[7] Переписка епископа нашого бл. п. Михаила Ману­ила Ол­шавського зъ тогдашными гуменами Гедеономъ зъ Па­зи­номъ и Йоаникіомъ Скрипкомъ / Романувъ Антоній. Жовк­ва, 1934. 38 р. H.A. összeállítása Olsavszky Manuel munkácsi püspök leve­lezéséből.

[8] II. Rákóczi Ferenc feje­delem és a “gens fidelissima”. Pécs: Dunántúl Pécsi Egyet. K., 1937. 64 p. (Felvidéki Tudo­má­nyos Társaság kiadványai; 1/4.)

[9] Утцюзнина, газдуство и прошлость южнокарпат­сь­кыхъ ру­си­нувъ / написау еденъ Сокырницькый Сирох­манъ. [Bp.]: Hor­nyánszky, é.n. [1922?]. 108 p. A szerző: Hodin­ka Antal. Uő.: От­вореный листъ султана Баязита ІІ.о мир‰ его съ Вла­ди­сла­вомъ корольомъ угорськымъ и чеш­ськымъ р. 1498. In: Šišicev zbornik. Zagreb, 1929. p. 635-639. Klny.; Пе­ре­писка епископа на­шого бл. п. Миха­ила Мануила Ол­шав­ського зъ тогдашными гу­менами Геде­ономъ зъ Пази­номъ и Йоаникіомъ Скрипкомъ / Ро­манувъ Антоній. Жовк­ва, 1934. 38 р.; Uő.: Грамот­ность и уче­нность на­шихъ свяще­нниковъ до епископа А. Бачинского / А. Го­динка. In: Зем­ле­д‰льскій календарь на высокосный годъ 1936 / сост. Миха­илъ Демко. Ужгород, 1935. 119-123; Грамот­ное и матеріальное состоя­ніе приходського духо­вен­ства у да­в­нос­ти у православныхъ державахъ. /А[нтоній] Р[ома­нувъ] Г[о­динка]. In: A. Russ. Viestnik (Pitts­burg). 1936. no. 4-12. (23. jan. – 19. mart.)

[10] Dolgozatok Hodinka Antal tiszteletére /szerk. Udvari Ist­ván. Nyíregyháza, 1993.

[11] Vö. Kovács Tiborné: Hodinka Antal bibliográfia. In. Ud­va­ri István (szerk.): Hodinka Antal emlékkönyv. Tanulmá­nyok Hodinka Antal tiszteletére. Nyíregyháza, 1993. 405-428.

[12] Ennek jegyzékét ld.: Udvari István: Hodinka Antal: 1864–1946. In: Ruszin-magyar igetár / Hodinka Antal. Nyíregy­háza, 1991. IX–XXIII.

[13] Lelőhelye: MTA Könyvtára Kézirattár MS 4812/12. II./3.

[14] A tudós részletesebb életrajzát ld. Іштван Удварі: Ан­то­ній Го­динка (1864-1946) – велика постава русинської іс­то­рі­огра­фії. In: Образчикы з історії пудкарпатськых Ру­си­нув. ХVIII. cто­лїтіє. Изглядовання з історії культуры и язы­ка. Уж­город, 2000. 41-64. Uő.: Антон Годинка – историк Му­ка­чев­ской епар­хии (1864-1946). In. І. Гранчак (ред.): Важ­ли­ві ві­хи в істо­рії Мукачівської греко-католицької єпархії. Ужго­род, 1998. 95-105.

 

[15] Vö. Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi poli­tika Kár­pá­talján II. A Magyarországhoz történt visszatérés után 1939–1945. Dimensiones Culturales et Urbariales Regni Hunga­riae 9. Nyí­regyháza 2005; Káprály Mihály: Kárpá­taljai Tudo­mányos Tár­saság. Kiadványok: 1941–1944. Studia Ukrai­nica et Rusinica Nyí­regyháziensia 10. Nyíregyháza, 2002.

 

[16] A munkácsi görög-katholikus püspökség története / a Ma­gyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága meg­bízásából ír­ta Hodinka Antal. Bp.: MTA, 1909. VIII, 856 c.; робота оцїнена наградов Іпої; A munkácsi görög szertartású püspökség ok­mány­tára / gyűjt., összeáll. és közrebocsátja Hodinka Antal. 1. köt., 1458–1715. Ungvár: 1911. LVI. 668 c.

[17] Утцюзнина, газдуство и прошлость южнокарпат­ськыхъ ру­си­нувъ / написау еденъ Сокырницькый Сирох­манъ. [Bp.]: гуд не пише [по Hornyánszky, 1922?]. 108 c. Автор: Hodin­ka Antal. Ёго же: The home of the ruthenian people. In: Oxford Hun­garian Review. 1922 (jun.) cc. 51–77. Покуртаноє вуданя. Klny. поз. 59., 61., 52.; A kárpátaljai rutének lakóhelye, gazdaságuk és múltjuk. Bp.: Apostol Ny., 1923. 48 c. Появена по русинськы, французськы и анґлійськы.; L’habitat, l’économie et le passé du peuple ruthéne au sud des Carpathes. Paris: Champion, 1924. 32 c. Klny. In: Revue des Études hongroises et finno-ougriennes. Vol. 2. nr. 4. (okt./dec. 1924.) cc. 244–275.

[18] A rutének. In: Magyarország. 6. köt., Felső-Magyarország. 2. r. Bp.: M.Kir. Államny., 1900. cc. 401–417. (Az Osztrák-Ma­gyar Monarchia írásban és képben; 18.); Ёго же: Die Ruthenen. In: Ungarn. Vol.5., 2. [T] Vienna: Hof – und Staatsdruck., 1900. cc. 401–418. (Die Österreichisch-Ungarische Monarchie in Wort und Bild.)

[19] Поз. Антон Годинка: Пісні наших предків. Budapest–Uzs­ho­rod, 1993. [Подробнїйше о нїредь­газ­сь­кых Годин­ков­ськых публикаціях поз. прилогу: Годинкознавство у Нїредь­газї]

[20] Русин­сько-мадярськый словарь глаголув / Антоній Го­дин­ка. Nyí­regy­háza, 1991. LXXVII, 436 c.: респ. Бібліотека ру­ко­писув МАН, значка рукопису MS 4817/55.

[21] Выбрані рукописі Антонія Годинкы / vál, szerk. és a bev. életrajzot írta Udvari István; kiad. A Vasvári Pál Társaság. Nyíregyháza, 1992. 199 c.

[22] Переписка епископа нашого бл. п. Михаила Ману­и­ла Ол­шавського зъ тогдашными гуменами Гедеономъ зъ Па­зи­номъ и Йоаникіомъ Скрипкомъ / Романувъ Антоній. Жовк­ва, 1934. 38 c.

[23] II. Rákóczi Ferenc feje­delem és a “gens fidelissima”. Pécs: Dunántúl Pécsi Egyet. K., 1937. 64 c. (Felvidéki Tudományos Társaság kiadványai; 1/4.)

[24] Утцюзнина, газдуство и прошлость южнокарпат­сь­кыхъ ру­си­нувъ / написау еденъ Сокырницькый Сирох­манъ. [Bp.]: гуд не пише [по Hornyánszky, 1922?]. 108 c. Ёго же: Отво­ре­ный листъ султана Баязита ІІ. о мир‰ его съ Вла­диславомъ ко­ро­льомъ угорськымъ и чешськымъ р. 1498. In: Šišicev zbornik. Zagreb, 1929. cс. 635–639. Klny.; Пе­ре­писка епископа нашого бл. п. Ми­хаила Мануила Ол­шав­ського зъ тогдашными гуме­на­ми Гедеономъ зъ Пази­номъ и Йоани­кіомъ Скрипкомъ / Ро­ма­нувъ Антоній. Жовк­ва, 1934. 38 c. Ёго же: Грамотность и учен­ность нашихъ свяще­нниковъ до епископа А. Бачинского / А. Годинка. In: Зем­ле­д‰льскій календарь на высокосный годъ 1936 / сост. Миха­илъ Демко. Ужгород, 1935. сc. 119-123; Гра­мотное и матеріальное состояніе приходського духовен­ства у давнос­ти у православныхъ державахъ. /А[нтоній] Р[оманувъ] Г[о­динка]. In: A. Russ. Viestnik (Pittsburg). 1936. no. 4–12. (23. jan.– 19. mart.).

[25] Dolgozatok Hodinka Antal tiszteletére / ред. Іштван Уд­ва­рі. Nyíregyháza, 1993.

[26] Поз. Kovács Tiborné: Hodinka Antal bibliográfia. In. Udvari István (ред.): Hodinka Antal emlékkönyv. Tanulmá­nyok Hodinka Antal tiszteletére. Nyíregyháza, 1993. 405–428.

[27] Испис ёго поз.: Udvari István: Hodinka Antal: 1864–1946. In: Русин­сько-мадярськый словарь глаголув / Антоній Го­динка. Nyíregy­háza, 1991. с. IX–XXIII.

[28] Находноє місто: Бібліотека МАН, Складовня Рукопи­сув, MS 4812/12. II./3. Поз. Kovács Tiborné: Hodinka Antal vegyes tárgyú előadásai tanulmánytöredékei, és jegyzetfüzetei. In: Udvari István (ред.): Hodinka Antal emlékkönyv. Tanulmányok Hodinka Antal tiszteletére. Nyíregyháza, 1993. 376.

[29] Про подробнїйшу біоґрафію ученого поз. Іштван Удва­рі: Антоній Го­динка (1864–1946) – велика постава русинської історіогра­фії. In: Образчикы з історії пудкарпатськых Русинув. ХVIII. сто­лїтіє. Изглядовання з історії культуры и языка. Уж­го­род, 2000. 41–64. Ёго же: Антон Годинка – историк Мука­чевской епар­хии (1864–1946). In. І. Гранчак (ред.): Важливі ві­хи в істо­рії Мукачівської греко-католицької єпархії. Ужгород, 1998. 95–105.

[30] Поз. Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpá­talján II. A Magyarországhoz történt visszatérés után 1939–1945. Dimensiones Culturales et Urbariales Regni Hunga­riae 9. Nyíregyháza 2005; Капраль Михаил: Подкарпатское Общест­во Наук. Публикации. 1941–1944. / Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 10. Nyíregyháza, 2002.