ILKU MARION JÓZSEF

lembergi magyar festőművész és grafikus kiállítására

Igen Tisztelt Művész Úr !

Tisztelt Kollégák ! Kedves Főiskolai Hallgatók !

Ilku Marion József Ukrajnából, Lemberg városából, régi magyar nevén Ilyivoból hozta el Nyíregyházára, s főiskolánkra képeit. Multi-culturális lakhelye és éltetető városának ukrán neve Lviv, lengyel neve Lwów, oroszul Lvov.

A művész Lembergben immár 1989 óta az ottani Magyar Kulturális Szövetség Társelnöke. Kötődése kettős. Kötődik az ukrán képzőművészeti élethez, az ukrajnai valósághoz, az ottani élményekhez. Származása, neveltetése és kapcsolatai révén pedig számos szállal kötődik a magyar festészeti hagyományokhoz, a magyar művészek világához. Elég ha csupán arra utalok, hogy Ilku Marion József 1996 nyarán önálló kiállítással mutatkozott be Hajdúböszörményben, mivel 1995-ben ő nyerte a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep nagydíját, a Káplár Miklós díjat. Ebben az esztendőben a Magyarok Világszövettsége szervezésében mille-centenáriumi csoportos kiállításon vett részt a Révész Imre Magyar Képzőművészeti Társaság tagjaként. Helyzete, egyéni életsorsa folytán teehát két rokon világ, a magyar és ukrán művészek törekvései között egyfajta kapcsot képez. Személye híd.

A lembergi festőművész életútja is megerősít bennünket abban, hogy a közép-kelet európai népek mélyebb, igazabb értése szempontjából fokozottan figyelemmel kell kísérnünk egymás kultúráját, így képzőművészetét is. Immár közhely, hogy szomszédaink történelme kulturális fejlődésének specifikuma sok vonatkozásban hasonló a miénkhez. Festőművészeink, szobrászaink, grafikusaink azonos vagy rokon problémaköre és élményvilága megteremtheti az egybevetés alapját egy vagy több történelmi periódusban is. Az elmúlt években az együttműködés és együttgondolkodás egyre több konkrét bizonyítékát láthatjuk a kárpátmedencei és Kárpátokon túli magyar és nem magyar képzőművészek hazai megismerése, megismertetése terén. Elég ha Nyíregyháza gazdag képzőművészeti életére utalok, s különösen a Városi Galéria és Tanárképző Főiskola határokat, önző szűkkeblűségét nem ismerő kiállítói gyakorlatára.

A közép-kelet-európai földrajzi-történeti egység képzőművészetéről kialakult köztudatban egyébként sajátos helyet foglal el az ukrán festészet, szobrászat, grafika. A sajátos helyzetet egyrészt az magyarázza hogy a kárpátaljai ruszinok vagy kárpátukránok valamint a kárpátaljai magyarok bizonyos értelemben összekötő szerepet töltenek be az ukrán és magyar nemzeti kultúrák között. Másrészt speciális jelenség az is, hogy a galíciai ukránokkal másfél évszázadon keresztül egy birodalom az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül éltünk. A két nép kulturális öröksége sok tekintetben közös. Erről könnyen meggyőződhetik a magyar érdeklődő egy lembergi városnéző séta során is. Az ukrán képzőművészetről a magyar köztudatban kialakult képet többek között az is jellemzi, hogy a századforduló művészeteket kedvelő rétege viszonylag jól ismerte az ukránok, főleg a galíciai ukránok képzőművészeti törekvéseit. A főiskolánk könyvtárában is fellelhető Osztrák-Magyar Monarchia képekben és írásban c. sorozat Galíciával foglalkozó kötete képzőművészeti vonatkozásokat is tartalmaz. Ezt mondhatjuk el a Sztripszky Hiador által szerkesztett, s 1916-ban elindított Ukrania című folyóiratról is.

Ilku Marion József kárpátaljai emberként diákkorától, 1952-től szemlélője, részese majd alakítója a lembergi képzőművészeti életnek.

A festőművész 1933-ban született Ungvárott. 1947 és -52 között szülővárosában iparművészeti szakközépiskolát végzett festészeti tagozaton. Tanító mesterei itt a korabeli kárpátaljai képzőművészeti élet legkiválóbb képviselői voltak: Erdélyi Béla, Boksay József, Kontratovics Ernő, Kocka András. Az ő, de talán elsősorban a kitűnő Boksay József nyomdokain haladva, általuk beprogramozva 1952 -és 1958 között a Lembergi Iparművészeti Főiskola Murális Festészeti Tanszékén folytatja tanulmányait. Hogy hosszas exkurzust ne tegyek, de hogy mégis utaljak az ungvári mesterek Ilku Marion Józsefre tett hatására, jelzem, hogy Boksay Józsefnek számos magyarországi középületben találhatók freskói, ezek közül legértékesebbek a máriapócsi kegytemplomban, a basilica minorban található fali és mennyezeti képei. A lembergi művészt e kiállításon túl tehát a nyírségi Boksay-művek is kötik szűkebb pátriánkhoz.

Ilku Marion József jelenleg a Lembergi Iparművészeti főiskola tanára.

A kiállító művészről elmondható, hogy nagy munkabírású alkotó. Lételeme a festés. Alkotóművészetét kísérletező kedv, műfaji - tematikai sokszínűség, fiatalos lendület, eredeti látásmód jellemzi. Észrevehető hatással van rá az ukrán festészet és grafika, melynek témaválasztása, technikai megoldásai természetszerűleg befolyásolták őt.

Az itt látható alkotások között túlnyomórészt akvarellek és grafikák találhatók. A művész a grafikának több ágát műveli, e kiállításon linómetszeteket, monotípiákat láthatunk tőle. Grafikáira a figurativitás jellemző. A szűkebb szülőföld, Kárpátalja témája tükröződik a Kárpátaljai Madonna c.grafikában, mely mívességről, anyagtiszteletről tanúskodik, a nézőben a Biblia pouper lapjait idézve fel.

Akvarelljeiben megfér egymás mellett a hagyományosnak mondható tájkép. Az absztrakt vagy absztraktnak tűnő képeinek is kivétel nélkül tájképi, természeti motivációja van. Képei a tájból nőnek ki. Az akvarell több típusát alkalmazza, melyekkel különféle hangulatokat, mondanivalót adekváton és árnyaltan ki tud fejezni. Ilku Marion József az akvarell-technikát is mesteri módon kezeli, van ahol szabad folyást enged a festéknek, van ahol kemény ecsetvonással zárja le a témát. Megfigyelhető, hogy olykor festőkéssel teremt új felületet, faktúrákat. Jellemzője képeinek a gazdag kolorit.

Tematikai – tárgyköri vonatkozásban a kiállított képek két vonulatát emelem ki: a kárpátaljai hegyeket, völgyeket, erdőket, templomokat felevenítő képeket egy nagy egységnek tekinthetjük. A kárpáti táj festése során a mester igyekszik kiküszöbölni minden esetleges, lényegtelen elemet, s visszaadni a Kárpátok sajátos színét, lelkét, hangulatát. Arról is meggyőződhetünk, hogy a művész nem tartja magát távol a bölcselkedő szubjektivizmustól. A kiállítás másik karakteres ciklusát alkotják a magyarországi tematikájú képek, melyeken megjelenik a Hortobágy, Szatmárcseke, Hajdúböszörmény.

A sík vidék és a hegyvidéki tájak kontrasztja izgalmas feszültséget kelt a műértő nézőben.

Udvari István dr.habil

egyetemi magántanár