FÜGGELÉK

 

I.

A nyíregyházi görög katolikus eklézsia fiainak kérelme Bacsinszky Andráshoz, Szabolcs vármegye és a Hajdú kerület főespereséhez, hogy az számukra küldjön lelki pásztort.

Lelőhelye: HPL. Fasc. 3. № 12.

 

Nagytiszteletre méltó Főtisztelendő Úr,

Archidiakonus Atyánk Urunk!

 

            Lehet friss emlékezetébe Főtisztelendő Urunk, hogy 8-bernek 26-ik napjátul fogva mitsoda nyomorult sorsra és árvaságra jutott szegény ecclesiank, hogy Lelki Pásztor nélkül marattunk, noha addigis sok izbe szükölköttünk Szent Liturhia hallgatásba, amég nyomorult életében közöttünk élt az megholt tisztelendő Allánda Lelki Atyánk, de most már főtisztelendő úrnak rendelésébül orosi tisztelendő Mihovits György eőatyasága hozzánk látna, de sok  bajait mongya előttünk, az kik miatt igenis keveset jár hozzánk.

            Már azokat az említett panaszainkat mind fére tévén, Főtisztelendő Urunk előtt meghajtott fűvel állván, alázatosan instálunk, hogy méltóztassék mi rullunk megemlékezni, jól tudván itten való nyomorult sorsunkat, hogy mitsoda eretnekség között lakunk, és minket jó Lelki Atyával megajándékozni avagyis, hozzánk küldeni méltóztassék, mert ugyan még eddég Isten Eő Szent Fölségének kegyelmébül tsak egy emberünk holt meg Szent Gyónás nélkül, de ez után Isten tudós benne, ha több is nem esik oly lelki veszedelem közöttünk.

            Az elmaradott özvegy papnét éppen nem méltó, hogy tovább (hagyjuk) szenyvedni, fütisztelendő Úr, az parochián, akirül fütisztelendő urhoz küldött betsületes kurátorink fognak relatiot tenni.

            Immár az templomhoz való kövek hordásához is hozzá fogtunk, akibe is már idehaza szállítottunk № 40 öleket Isten kegyelmébül, azokat az parochiális kertbe rakattyuk tovább való dispozitiojáig az Fűtisztelendő Urnak, amig kegyes válaszát elvárnánk, kegyes kezeit tsokoljuk, az Főtisztelendő Ur Archidiakonus Atyánk Urunknak, s vagyunk legkisebb szolgái.

 

 

                                                           Nyíregyházi orosz ecclesianak fiai közönségesen

 

 

 

 

 

[r1] II.

 

Bacsinszky András válasza a nyíregyházi kérelmezőknek, türelmüket kéri. (Vö. Függelék I.)

Lelőhelye: HPL. Fasc. 3. № 12. Autográf.

 

            Hogy az instansoknak eddig is parochust nem rendeltem, azon múlt el, hogy tudniillik oda alkalmatost és magát resolválót nem találhattam, hanem a Méltóságos Püspök Eő Nagysága nemsokára leendő eljövetelével az itt lévő diaconusok közül valamelyik felszentelődvén azonnal oda fog küldettetni, azért várakozással legyenek addig is, és többszer ne fáradgyanak avégett ide. Sig(natum) Munkács 5-a juny 1771.

 

 

                                                                                  Bacsinszky András

                                                                                  Archidiaconus mp.

 

 

III.

 

A balsai anyaegyházhoz tartozó kenézlői, vissi és zalkodi görögkatolikus hívek kérelme  Bacsinszky András püspökhöz, melyben templomépítéshez kérnek támogatást

Lelőhelye: HPL. Fasc. 15. № 48.

 

 

            Méltóságos és Kegyelmes Urunk, s Fő Pásztorunk!

 

            Reménljük, hogy Excellentiád méltóztatik bölcsen tudni, minémű veszedelmes szigetben legyen lakásunk az nagy árvizeknek idején, mely fatális üdők közben sokszor megtörténik, hogy Isteni Szolgálatra sok izben nem mehetünk Balsára, ami legtöbb gyermekeinket is Isteni Szolgálatra nem tanittathatjuk azon akadály miatt.

            Ezen akadályokat is mink, mint gyarlóság alá verettetett emberek, ha ámbár keserves szivbéli bánattal ekkoráig szenvettük is, de legnagyobb az, amidőn közülünk valamely sulyos és halálos betegségben történik megesni, tehát azon felül említett akadály miatt amidőn szélvész, Tiszának zajlása és gyengén való jéggel befagyása oly nagy akadályt szokott tenni, hogy amidőn az beteget Szentségekkel provideálni kellene, sem mi a Lelki Atyáért nem mehetünk, sem mihozzánk az Lelki Atya nem jöhet, amintis itt adnectált balsai Tisztelendő Parochus Ur attestatuma sub Littera bizonyítyja, hogy sokan már utolsó lelki provisio nélkül is ez világbul kimultak.

            Hogy pediglen Excellentziád bővebben által láthassa, mennyi pár házas személy, Szent Gyónásra valók és kisdedek vannak Kenézlőn, Vissen és Zalkodon, azoknak valóságos számok itt adnectált sub litera B. nyilván mutattya.

            Jóllehet ugyan, hogy már mi, az Templom és Parochia építésének engedelme iránt, az Tekintetes Tokaji Dominium Tisztségéhez instantiánkkal recuráltunk, mely instantziánkat az Tekintetes Kassai Királyi Administratióhoz felküldeni méltóztattunk, amely instancziánkra és Tekintetes Tisztségnek repraesentátiojára minemű resolutiot és utasítást iránta kaptunk itt alázatosan sub. littera C. Excellencziádnak közleni bátorkottunk, ahonnan is Excellencziád akadályunkat bőven által látni méltóztatni fogja.

            Alázatosan esedezünk Excellencziád Kegyes színe előtt, méltóztasson Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegye előtt az kivántató Nemes Deputatio kirendelése iránt magát interponálni és magának azon deputatus urak által tett Investigatiot megkérni és azon Investigatiót az fellyebb való instancziákhoz kegyesen inviálni, hogy mi is magunk lelki vigasztalásunkat és feltett czélunkat elnyerhessük, mert máskülönben ezen akadályok miatt kintelenittetni fogunk széjjel oszlani. Amidőn is alázatosan esedeznénk Excellencziád előtt, várván kegyes resolutioját, szentelt kezei csókolása mellett magunkat Főpásztori Kegyes Gratziájában alázatosan ajánljuk, s vagyunk Excellencziádnak alázatos, engedelmes juhai.

            Signatum Kenézlő die 23-a Aprili 1791.

 

                                                                                  Kenézlői, vissi és zalkodi

                                                                        Görög Katholica részen lévő lakosok                                                                                                     közönségesen

 

 

IV.

 

Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi városi tanácshoz, melyben utal 1789-ik évi dorogi látogatására, az 1790-91-i, 1792-i országgyüléseken történt részvételére, s kéri,

hogy a templomi kiadásokról és bevételekről a városi tanács számoltassa el a parochusokat és a kuratorokat.

 Lelőhelye: HPL. Fasc. 10. №16. Autográf aláírás.

 

            Betsületes Nemes Tanáts, s Communitas,

Kristusban Kedves Lelki Fiaim!

 

           

            Jól emlékezem róla, minémű igéretet tettem vala még 1789-dik esztendőben, amidőn tudniillik egy részrül Kigyelmeteket, mint Kedves Lelki Fiaimat friss vidámságba tellyes vigasztalásommal, más részrül pedig ott lévő Atyáskodásom, s lelki pásztorságom után a Templomot, mint gyászba borult, s majdhogy nem Atya s Anya nélkül lévő gyámoltalan árvát, szivem nagy fájdalmával személyem szerént szemléltem. Mindazonáltal, hogy én azon igéretemet ekkoráig is be nem tellyesíthettem, oka az, hogy éngemet mostanában említett a Felső Bányai és Máramarusi elmulhatatlan, többnyire pedig egész nyáron tartott utaim, ugyanakkori esztendőben Bétsbe való járásom, s ottan 179o-dik esztendőben is akkori tovább való mulatásom, következőképpen pedig mindjárt azon 90-dik, 91-dik és 92-ik esztendőben is nem tsak a Felséges Fejedelmink történt véletlen változási, hanem a Nemes Magyar Hazánk s Országunk hosszabb időkig tartott gyülései is annyira meggátoltak, hogy szükségképpen a Publicum nagyobb dolgait bűvebben megfontolván igéretemnek eleget nem tehettem, s azért is bételjesítísét tsendesebb időkre, de mindazonáltal mindenkori emlékezetemmel halasztani kénszeríttettem.

            Mélyre való nézve, hogy én is a feltett tzélomat elnyerhessem, s a kigyelmetek kivánságinak is eleget tehessek, legszükségesebbnek itéltem lenni, hogy legelsőben is attól az időtül fogva tudniillik az curatorok a mostani parochusokkal együtt a Templom minden névvel nevezendő, s legkisebb jövedelmirül, azoknak valóságos bevételirül és nyilvánvaló kiadásirul esztendőrül esztendőre ekkoráig számot nem adtak, mostanában azon számok vételére, valamint általam arra elrendelendő revisorok, s úgy a Nemes Tanáts s Communitás közül is hasonlóképpen arra kiválasztandó érdemes tagjai előtt még a Karátsonyi Innepig tökéletes és szoros számot adjanak. Hogy tehát ez meglégyen, én ezen alkalmatossággal ugyanazon dolog iránt irok az Parochusoknak is, Kigyelmeteket pedig arra atyaiképpen intem is, s parantsolom is, hogy kigyelmetek is a volt és mostani curatorokat azon számadásokra keményebben intsék meg, s arra is szorgalmatoztassák, hogy még a karátsonyi napok előtt a számadás okvetlen véghez mehessen, s egyszersmind pedig amidőn és amely időre elkészülhetnek és a helyes rendelést megteszik, nékem is hova hamarébb tudtomra adják, hogy én is azon dologra elrendelendő embereimet bizonyos terminusra minden továbbig való idő halasztás nélkül a sokszor említett számok vitelére oda küldhessem. Többnyire pedig atyai s püspöki áldásom mellet maradok a Be(tsületes Nemes) Tanátsnak s Communitásnak, mint lelki fiaimnak.

            Ungváron 28-a 9-bris 792

 

                                                                       Feő Pásztorjok s Igaz Attyok

 

                                                                                  Bacsinszky András

                                                                                  Munkácsi Püspök mp.

 

 

 

 

 

V.

 

Bacsinszky András püspök levele Hajdúdorog  tanácsához, melyben kinyilatkoztatja, hogy az addig volt parochus, Kopcsay János munkácsi kanonok és alsószabolcsi alesperes helyébe Tarkovics Gergelyt, a munkácsi szeminárium prefektusát rendelte, akit Szabolcs vármegye és

a Hajdú kerület főesperesévé is kinevezett. Autográf aláírás.

Lelőhelye: HPL Fasc.10. 30.

 

 

            Becsületes Nemes Tanács, s Communitás,

Kristusban Kedves Lelki Fiaim!

 

            Amely Böjtelő  havának 17. napján a Nemes Városnak hozzám utasított követek által csak szóval jelentettem ki, azt most kinyilatkoztatom, hogy tudniillik az eddig volt Parochus, úgy mint Kopcsay János Canonicus és Viceesperes Eőkigyelme helyébe Kedves Fiamat Tárkovics Gergelyt, aki ennek előtte egynéhány esztendőkig a Püspöki Iskolámba papságra mendő ifiaknak Tanítója volt, most pedig tsak ugyan itt lévő semináriumomat, mint Praefectus kormányozza, Kigyelmetek közzé Parochusnak és egyszersmind valamint a Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegyében, úgy nem különben a Tekintetes Nemes Hajdu Várasok Kerülettyében is a Napkeleti Szent Ritusunkon lévő Parochusok felett Feőesperesnek rendelem, tellyes reménséggel lévén, hogy valamint őmaga részérül példás viseletével nemcsak  contentumára, hanem diszére is fog lenni a Nemes Városnak, ugy viszontag a Nemes Város is őhozzája illendő tisztelettel s a lelkiekben engedelmességgel és szeretettel viseltessen. Hogy pedig ez mostan rendelt Lelki Atya hivataljához annál is hamarább hozzáfoghasson, szükség, hogy a Praedecessorával Kopcsay Canonicussal a fentforgó számadásban lévő Praetensiok mennél előbb végeztessenek el, holmi apró s bizontalan positioknak félre való tételével is. A tavaszi vetés az uj Parochus számára tétettessen meg, általa megfordítandó jutalomért, mert a vizek miatt még mostanság meg nem jelenhetik, hanem tettem rendelést, hogy az eljöveteléig egy Pótsi Kalugyer ottan maradjon. Végtére ajánlom a Nemes Tanácsnak és a Nemes Városnak közönségesen, hogy a sokszor említett és eddig volt Lelki Attyokat Canonicus Kopcsay Eőkegyelmét, míg hozzám nem jövend, nemcsak valamiben ne szomoriccsák, hanem magok respectusokért is illendő becsülettel, mind a két részrül történt fogyatkozásokat viszontag megengedvén magok közül eresszék el. Többnyire szokott Püspöki s Atyai Áldásom mellett maradok a Becsületes Nemes Tanácsnak s Communitásnak.

 

            Ungváron, 22-dik Martius 793.

                                                                                  Igaz jóakaró Attyok

                                                                                  Bacsinszky András

                                                                                  Munkácsi Püspök mp.

VI.

 

Bacsinszky András püspök levele Görög Mihályhoz, Hajdúdorog város hadnagyához,

melyben kéri, hogy Kopcsay János parochus elszámoltatásában a város a harangpénztől tekintsen el. Autográf aláírás.

Lelőhelye: HPL. Fasc. l0. 29.

 

Kristusban Kedves Fiam, Hadnagy Uram !

 

            Hogy a nemes város és Kopcsai parochus között régtül ólta fentforgó és sokakat botránkoztató egyenetlenséget hamarabb végbe szakaszthassuk, azon kell igyekeznünk, hogy mennél elébb egymástól elválhassanak, az elválást pedig leginkább siettetni fogja az, hogyha könyittyük rajta a praetensiokat, amint lehet is nevezetesen a harangpénznek bészedésében, mert az tagadhatatlan, hogy az olyatén aprólékos jövedelem valamint bizonytalan, mert sokan meg nem adják, úgy a feljegyzésben is hiba alá vettetett, annak is inkább, hogyha többek a perceptorok, a pedig gyakrabban megtörtént, amidőn tudniillik, Kopsai excursiokat tett.

            Szólly azért, úgy Édes Fiam, az értelmesebbekkel, hogy sokat, úgy is a harangba semmi kár nem esett, nem czívódjanak, hanem inkább siettessék az elválást, én a kivánt békesség kedvéért részemrül reá állandóul maradok Hadnagy Uramnak.

            Unghvárt, Böjtmás havának 22-dik napján 1793.

 

                                                                                              Igaz jóakaró Attya

                                                                                              Bacsinszky András

                                                                                              Munkácsi Püspök mp.

 

VII.

 

Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi tanácshoz és a város népéhez, melyben az új parochus, Tarkovics Gergely iránti engedelmességre kéri őket. Autográf aláírás.

Lelőhelye: HPL. Fasc.10 . 30.

 

            Becsületes Nemes Tanács s Nemes Város Népe,

 Kristusban Kedves Lelki Fiaim!

 

            Több alázatos kérései után régi ohajtásainak bételjesítésére s a Nemes Tanács és Nemes Város Népe Lelkek csendesebb s vigabb nyugadalmára fő lelki pásztori szorgalmatosságombul tett igéretem és a Nemes Város kivánsága szerént Kristusban Kedves Tisztelendő Tárkovics Gergely fiamat dorogi parochusnak, s egyszersmind pedig Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegyei s a Nemes Privilegiattus  Hajdu Városok Kerületében Főesperestjének azaz Archidiaconusnak atyaiképpen elrendelvén, Dorogra kegyelmetekhez által küldöttem, remélem, s abban kétséges sem vagyok, hogy a kiadott atyai tanitásom szerént ez tartozó kötelességének elégtételében szorgalmatosan el nem jár, tsak a Nemes Város Elöljárói a Nemes Város Népének, a Gazdák házabéli gyermekeinek és cselédjeinek jó példájok a lelkiekben pedig Lelki Pásztorjoknak engedelmesek és szófogadók legyenek, ugy nemkülönbem a teendő lelki oktatásai után magokat minden jókban foglalván, az engedetleneket, a szükség úgy hozván magával a Nemes Város elöljárói egyenlő erejekkel megzabolázzák és jó útra hozzák.

            Ajánlom ezért, elsőben is, hogy a begyökerezett rosszaságokat s minden gyülölségeket szivekbül ircsák s gyomlálják ki, és a keresztényi felebaráti szeretetben s Isteni ájtatosságban, s az Anya Szent Egyház parancsolatinak köteles megtartásiban közakarattal a közelebb való Nemes Városoknak is különös példájokra magokat foglalják. Azután pedig a parochiális és kertbéli épületek kivántató megujítására tovább való maradására következendőképpen a parochusnak és cántoroknak tartozó, s elrendelt állandó bérek bészedettetésére, úgy a szükséges tüzifák, melyek miatt sokszor háborodás esett, megadására annyival is inkább jobban, mint sem ezelőtt serénkedjenek, s igiretiben állandóbbak legyenek, hogy már előtt is, de főképpen most is panaszolkodó Jankovics Simon cántornak hátra maradott adósságait, amelyek, hogy tovább ne halasztassanak és irántok jó véget tegyenek a Nemes Tanácsot atyaiképpen intem, ekkoráig is meg nem adatták. Többnyire pedig szokott atyai s püspöki áldásom mellett maradok a betsületes Nemes Tanácsnak s a Nemes Város Népének.

 

            Ungvárt, Pünkösd havának 25. napján 1793 esztendőben.

 

                                                                                                          Igaz jóakaró Lelki Attyok

                                                                                                          Bacsinszky András

                                                                                                          Munkácsi Püspök mp.

 

VIII.

 

Bacsinszky András püspök levele az érkenézi (ma Románia: Chiniz) hívekhez, melyben tájékoztatja őket, hogy az új tanító, Balás Gergely ügyében hozzájuk küldte Péterfi János csomaközi parochust. Korabeli másolat.

Lelőhelye: HPL. Fasc.13. 37.

 

            Kedves Fiaim, Kenézi Parochiánusok!

 

            Hozzám küldetett instantiatokbul megértvén, mely nagy forró szeretet, kévánság és ösztön, mellyel ohajtva ohajtyátok, hogy a gyermekeitek a keresztényi tudományok megtanulását folytassák, mely dolog igen dicséretes és tetszetes én előttem, és minthogy ez a dolog felejtségbe és restségbe tartatván ekkoráig, annyira, hogy 50 esztendők elfolyása alatt a gyermekeitek semmi eskola és tudomány nélkül nevekedvén, elsőben is az oka magok a parochiánusok, akik a közjó gyakorlásában gyermekeik előmozdításával nem gondolván, mely a boldog időben, amidőn legkönnyebben mindeneket az eskola felől minden késedelem nélkül meg lehetett vala nyerni, felejtségben elhatták.

Másodszor, a falusi cántor, ki is a fellyebb nevezett 50 esztendők elfolyása alatt  kitellyeséthette volna a tanítást, nótáriusságot, ispánságot végzett, azaz haszontalanságban töltvén ideit, elhenyélette az eskolát és az ifiak Keresztényi Tudományát, melyért nagy szomorúságra indíttattam, így a cantort is okolom. Azért küldöm hozzátok kedves fiamat Péterfi Jánost, tsomaközi parochust parantsolatommal. Eleibe gyűlvén a falu egyetemben a locális Parochussal és a Cantorral, oly végzést tegyenek, tudniillik, hogy a Cantor is a cantori jövedelmébül engedvén, a falu is maga vagyonnyábul hozzá adván, módot és rendelést tegyenek Balás Gergely tanító élelme és fizetése felöl; úgy, hogy a cantor ifiuságában elmulasztatott és általa végben nem vétetett dolog, mostanában az a kötelesség más által tellyeséttessék, mely rendelést midőn elvégzétek, parancsolom, hogy a fellyebb nevezett kedves fiam Péterfi János írásban vévén minden környülállásokat hozzám küldje, és így a püspöki áldást reátok adván maradok jóakaró Atyátok.

 

Ungváron, 14-a mai anno 1797.

 

                                                                                              András Püspök.

 

 

IX.

 

Tímár helység elöljáróinak bizonyságlevele a Tímárból Makóra elszármazott Bacsinszky János számára, mely három idős timári lakos vallomását rögzíti arról, hogy a nevezett a megboldogult Bacsinszky András, munkácsi megyéspüspök atyafia.

Lelőhely: HPL. Fasc. 32. 12.

 

 

Mi Tekintetes, Nemes Szabolts Vármegyében helyheztetett Királyi Camerális Timár Helysége  elöljárói és tanátsi közönségesen tudtára adjuk mindeneknek valakiket tsak illethet ezen dolog most és jövendöben, hogy amidön az alól kiírt napon némely közönséget tárgyazó dolgoknak elintézések végett együvé lettünk volna gyülekeztetve s köztanátskozást tartottunk vólna, akkoron egész illendöséggel jöve szinünk eleiben volt helységünk betsületes lakosa, Nemes Bacsinszky János uram ez üdö szerint Nemes Csongrád Vármegyében helyheztetett Tekintetes Makó városának lakosa, s kére azon bennünket, hogy helységünkben lakó és élő három öreg tanuknak (: kik az esedező Nemes Bacsinszky János uram vérségét néhai Püspök Önagysága Bacsinszky András úrtól fogva megmagyarázzák és hogy boldogult emlékezetű Bacsinszky András Eő Nagyságának vér szerint való atyafia légyen, kit Felséges Császárné és Királyné Mária Theresia Asszony valóságos nemesi Privilegiummal megajándékozott, megbizo-nyíttyák:) vallomásaikat hitek letétele után vennénk ki és azt hiteles formában adnánk ki.

            Mely szerint az esedező Nemes Bacsinszky János Uram kérésére felidéztettek camerális Timár helysége lakosai, úgymint:

            Hudák Mihály, mintegy 85 esztendös óhiten lévő,

            Sólya János, mintegy 89 esztendős óhiten lévő,

            Suskó Jánosné, mintegy 75 esztendős óhiten lévő,

mindnyájan timári lakosok és mindnyájan letett hitek után egyenlően vallyák azt, hogy a mostani esedező nemes Bacsinszky János ama régi hires Bacsinszky András Püspöknek vérszerint való atyafia, azt pedig onnan tudják bizonyosan, hogy a mostani esedezőnek, Bacsinszky János uramnak édesattya lévén nemes Bacsinszky István, aki camerális Timár és Balsa királyi helyekben cantori hivatalt sok esztendeig viselvén, István édesattya, tudniillik az esedező nagyattya, nemes Bacsinszky László Szatmár vármegyei orosz pap, ki egytestvér vala fent titulált Püspök Eönagyságával, Bacsinszky Andrással.

            Hogy pedig az bizonyos és valóságos dolog légyen, első tanu Hudák Mihály többi vallomásaihoz azt is erősen hozzáköti és állitja, hogy a mostani esedező nemes Bacsinszky János édesattyával, Bacsinszky Istvánnal, a Tanu, mint Balsa helységének feö Birája és feö Curatora, az esedező Attya pedig mint akkori balsai valóságos orosz rituson lévő cantor felmentek boldog emlékezetü Bacsinszky András Püspök Eö Nagyságához Ungvárra és a nemes esedezö Attya, István a tanúval együtt levén, jól hallotta, hogy Bacsinszky András eö Nagysága az esedező attyát, Bacsinszky Istvánt atyafiui szivességgel fogadta, és jól emlékezik arra, hogy a vállát megveregetvén mondotta, nefélly édes eötsém, mert gondom lészen reád és emberré tészlek, de minthogy, mind Bacsinszky Püspök, mind az esedezö attya jókor meghaláloztak, az esedező pedig árvaságra jutott, eszerint nem érhette el igért jó szándékát az esedező részére megtenni.

            És a fent említett három Tanuk még azt is állittyák továbbá, hogy mind az esedezö attya, mind annak attya László mindenkor egyházi hivatalt viselvén holtokig mindenkor a magok szabad, s minden teher nélkül valo állapottyokban éltek, mert Bacsinszky László Szatmár vármegyében Körtélyesen orosz pap, s ottan meg is halálozott, annak fia, István Balsa és Timár helységeiben sok ideig Cantor, minekutána Tekintetes Mako városában innen elszármazván, ugyantsak cantornak és ottan is cantorkodott egészen haláláig.

            Mely fent írt vallomásaikat az említett s fent kitett három tanuk, hogy a fent leírt módon vallottak mindeneket, letett hitek után ezennel meghatároztatott, az esedezö részire szokott elő usualis petsétünkkel s nevünk aláírásával kiadattatni rendeltetett. Timáron 8-dik Majusban 1822-dik Esztendőben.

 

                                               Camerális Timár Helysége feö Birája

                                   Vatamány János és Tanátsa közönségesen mp. + Pecsét.

 

                                               Kiadta Helység hites Notáriusa,

                                   Szent István Balsay Szabó István mp.+ Pecsét.

 

Hogy ezen cameralis Timár Helysége Pecséttye alatt költ Testimonialisa nemes Bacsinszky János uramnak a maga valoságos eredetében általam megolvastatott és minden részben helyesnek találtatott, megesmérem és hitelesen bizonyitom.

 Költ Nagyfaluban 9-dik May 1822-k esztendöben.

 

                                   Tiszteletes Nemes Szabolcs Vármegye esküttye,

                                               Kansács István mp. + Pecsét.

 

 

X.

 

A búji görögkatolikus hívek levele Tarkovics Gergelyhez, melyben papot kérnek maguknak.

Lelőhelye: HPL. Fasc.12. 20.

 

Nagyérdemű Főtisztelendő Esperes Urunk!

 

            Már sok ízben, mind maguk személyében, mind pedig expressusunk által kívántunk alkalmatlankodni avégett, hogy mi nékünk minden óránkint ugyan, elmulhatatlanul, a Canonok szerint, a Lelki Tanító szükséges, de mindez napig hozzánk egy Lelki Tanító is nem fordul, nem is láttunk, mintegy egy holnap is elmulván, holott pedig az Canonok szerint az község ez reánk jövendő Szent Innepi Napokban is az Szent Gyónást megkívánná.

            Ezek mellett sok megszületett gyermecskék is helységünk Szent Ecclesiában feltaláltatnak, kiket is csak a Kántorunk keresztelt meg. Lássa Főtisztelendő Archidiakonus Uram, mivé lesz az Nemes Ecclesiánk Lelki Tanító nélkül. Ahhoz képest még jó előre nagy alázatosan instáljuk Főtisztelendő Esperes Uramat, méltóztasson oly módot és alkalmatosságot találni, hogy minékünk az lelkiisméret szerint való gyónásban valami rövidcségünk ne légyen, de egyszersmind kegyes lábai előtt is leborulunk, hogy mi ezen alázatos esedezésünkre kegyes válaszát mennél elébb elvárjuk. Többiben kegyes szivességében és Atyai Gratiajában s áldásaiban az midőn magukat ajánlanánk, marattunk Nagyérdemű Főtisztelendő Esperest Urunknak.

            Bulyon die 17 Marti 1795.

 

                                                           Alázatos, engedelmes lelki fiai,

                                   Napkeleti Anyaszentegyház mellett lévő bulyi tagjai közönségesen

 

 

XI.

 

Tarkovics Gergely hajdúdorogi parochus, főesperesnek az érkenézi tanító ügyében az érkenézi görögkatolikus hitközségnek megküldött végzése.(Vö. Függelék VIII)

 Lelőhelye: HPL. Fasc.13. 37.

 

 

            A gyermekneveltetés és taníttatás eránt mutatott gondoskodások, igyekezetek és buzgóságok az érkenézi híveknek ditséretes és nagyon betsültetik, de Nagy László érkenézi actuális mostani kántorra, aki már 50 esztendős, kántor, öreg, az tanításnak új módjához nem ért, gazdálkodik és oly népes és filiálisokkal öszvekapcsolt Parochiában kántori hivataljának kötelességeivel terheltetik, gyermektaníttatást nem lehet bizni.

            A béhozattatott uj tanító meg fog vizsgáltatni és ha a  felséges királyi rendelések által kivántatott tulajdonságokkal bir, helybe fog hagyattatni. Ami pedig ezen új tanítónak provisioját és fizetését illeti azt az 1795. esztendőben, november havának 27-dik napján sub 24567 költ Felséges Királyi Rendeléshez képest kitsinálni igyekezzen a helység, mert amely teleket és ezekhez járuló appertinentiák a kegyes Patrónusok és Fundátorok által az Ekklesiák számára, azaz Parochusok és Kántorok subsistentiájára kiadattak, azokat, ha némely helyütt bővebbek és nagyobbak is, azért a Fundátorok és  Patronusok szándéka ellen semmiképpen nem lehet és nem szabad eltulajdonítani vagy elidegeníteni, azonkívül a Tanítónak nem kell olyatán gazdagság, mely miatt oskolát állandóul nem tarthatna.

            Signátum Dorog die 17-a Maji anno 1797.

 

                                                                                              Gregorius Tarkovits

                                                                              Doroghiensis Parochus et archidiaconus

 

 

XII.

 

A tokaji görögkatolikus közösség levele Tarkovics Gergely hajdúdorogi parochushoz és főespereshez, melyben őt parochusnak kérik maguk közé.

Lelőhelye: HPL. Fasc.14. 20.

 

Feőtisztelendő Ur, Kegyes Urunk!

 

            Mostanában némely közülünk Eőexellentiajánál, kegyelmes püspökünknél lévén, a többi között tudakozván, kit akarnánk lelki orvosunkul választani, ki is Feőtisztelendő Urat, mint követünk instálta. Kérjük ezért nagy alázatossággal,

 

méltóztasson mihozzánk érdemetlen szolgáihoz Parochusnak jönni. Mindenekben igirjük, s fogaggyuk holtig való engedelmességünket, és buzgó szeretetünket, megmutattyuk Istennek kegyelmébül, hogy nem azok vagyunk, kik vádoltattunk Eőexellentiája előtt;  Kik is holtig való tisztelettel vagyunk Feőtisztelendő Urnak.

 

            6-a october 1797.

 

                                                                                  Alázatos szolgái Tokaji

                                                                                  Orosz Communitas

 

 

XIII.

 

Tarkovics Gergely hajdúdorogi parochus levele Hajdúdorog város magisztrátusához, Autográf.

Lelőhelye: HPL. Fasc. 10.

 

 

Nemes Magistratus!

 

            Talán eddig tudtára is vagyon Nemes Magistratusnak, hogy ezen Nagy Böjtre a Máriapótsi Klaistrombol segítségül kérettetett egy gyóntató Lelki Atya martiusnak első napján hozzánk elérkezett, kit eddig én magam, mind asztallal, mind a szobáját fűtővel provideáltam. Ezt referáltván s jelentvén azon instálom a Nemes Magistratust, hogy azon szerzetesnek tovább való intertentioja és a szobájának fűtettetése eránt valami rendelést tenni méltóztatna, melyet mind én, mind Tisztelendő Collega uram háládatos szívvel fogunk venni, és kivánjuk megköszönni. Egyébiránt tellyes tisztelettel maradok a Nemes Magistratusnak.

 

            Dorog die 5-a Martii 1798.

 

                                                                                              Köteles kész szolgája

                                                                                              Tárkovits Gergely

                                                                                              dorogi Parochus

 

 

 

 

 

 

 

XIV.

 

Vatamány András tímári harangozó kántori állásért folyamodik

 Tarkovics Gergely főespereshez. Autográf.

Lelőhelye: HPL. Fasc. 12 47.

 

Feőtisztelendő Úr, Archidiaconus Ur!

            Érdemem felett Kegyes Lelki Atyám s Pátronusom!

 

 

            Mély alázatossággal Feőtisztelendő Ur, ugyis atyai szokott kegyes szine eleiben esedezéseimet terjeszteni kivántam, avégett tudniillik, hogy most legközelebb múlt holnapokban Istenben boldogult Lámfalussi Mihály ezen szent ecclesianak cántorsága már több holnapoktul fogva vacantiában maradott, melybéli vacans conditiot nékem kegyesen assignálni miltóztassikez következendő tekintetre való nizve.

            1-o. Hogy én, amint tudva vagyon, majd 24 esztendöktül fogva azaz egisz ifiuságamot mostan koromig az Anyaszentegyházat harangozó szolgálatommal híven igazán, melyrül valamint tisztelendő parochus urunk, ugy ezen Szt. ecclesianak elöjáró tagjai tanubizonyságot tehetnek, szolgáltam, ami pedig illeti.

             2-o. Az én capacitásomat egy cántori hivatalnak viselésére, melyben én annyira informálva vagyok, hogy most is, vagy akármikor is az exament subealni kész vagyok; az én életemnek erkölcseirül és viseletirül, mint az idevaló Szent Ecclesianak elöljároi, mint pedig valakik eddig esmértek tanuim lésznek.

            3-o. Az is tekintetben gyöhet, hogy én az anyaszentegyházhoz viseltető hiv szolgálatom mia az magam tsekély folytatandó Oeconomiatskámban tetemes károkat legtöbb izben vallottam és annyira, hogy apróbb neveletlen 5 gyermekeimmel együtt utolsó szeginységre jutnam kelletett. Arra való nizve kérem és instálom Feőtisztelendő Urat, atyai szokott irgalmassága, s kegyessége szerint kérésemet, kitett kérésemnek czikkelyeit hathatós atyai szivére vévén engemet az itten találtató vacans conditioval megvigasztalni méltóztassik, melybéli uri fávorit ha elnyerném holtom napjáig meghálálni igyekezem, aki vagyok Feőtisztelendő Urnak.

 

            Timáron, 14 aprili 795.

 

                                                                                  Legájtatosabb szeginy szolgája

                                                                                  Vatamány András harangozó mp.

 


 [r1]