Udvari István

 

Irodalmi nyelv-teremtő kísérletek a szlovákiai ruszinok körében* 

 

           

            Az  észrevehetően fejlődő, viszonylag új  szlavisztikai diszciplina, a ruszinisztika, illetve a ruszin filológia számára[1] kitűnő forrásanyagot nyújtanak a szlovákiai Ruszinszka obroda ’Ruszin újjászületés’ szervezet által kiadott periodikák és könyvek. Az alábbiakban a magyar szlavisztika hagyományos feladataihoz kapcsolódóan a Ruszinszka obroda által megjelentetett könyveket szeretném bemutatni.[2] Mielőtt  kitűzött témámra rátérnék röviden szólok a Ruszinszka obroda szervezetről, kiadványairól.

            Alig fejeződött be a kilencnapos csehszlovákiai bársonyos forradalom, a szlovákiai ruszin-ukránok körében felszínre kerültek a ruszin irányvonal hívei. 1990 november 17-én Mezőlaborcon (Medzilaborce) Ruszinszka obroda ’Ruszin újjászületés’ néven társadalmi egyesület alakult, melynek programjában többek között ez szerepel: alkotmányosan is biztosítani kell a ruszin népnév használatát; a helyi ruszin beszélt nyelv alapján ruszin irodalmi nyelvet kell létrehozni.[3] Az 1991-es cseh-szlovákiai népszámlálás szerint Szlovákiában a ruszinok száma

16 937, az ukránoké pedig 13 847. Tanulságosak a népszámlálás anyanyelvre vonatkozó adatai is: ruszin anyanyelvűnek vallotta magát 49 100 fő, ukrán anyanyelvűnek 9 500 fő. A Ruszinszka obroda 1991 őszétől Eperjesen két periodikát jelentet meg: Народны Новинкы c. kéthetente megjelenő újságot és a Русин c. kéthavonta megjelenő keresztény kulturális folyóiratot. Az évente hatszor kiadott folyóirat 12 pontban megfogalmazott célkitűzései között, többek között a következőket olvashatjuk: hozzájárulni a ruszin nép történetének feltárásához; a ruszin nemzetébresztők (buditeli) hagyományainak ápolása; a ruszin népi öntudat erősítése; a ruszin települések szlovakizálása elleni küzdelem; hozzájárulni a ruszin nyelv kodifikálásához; átfogó információkat nyújtani a világ ruszinságáról, stb. Mezőlaborcon ruszin nyelvre lefordították a görög katolikus vallás legfontosabb liturgikus könyveit és a népnyelvi biblia is kiadás előtt áll. 1993 tavaszán a Ruszinszka obroda Ruszin Nyelvi és Kulturális Kutató Intézetet létesített. Az intézet legfontosabb feladata a ruszin nyelv és kultúra oktatásának bevezetése a ruszin falvak általános iskolái 1-4 osztályaiba, ruszin ábécéskönyv (Букварь), olvasókönyv (Читанка) összeállítása, ruszin helyesírási szótár kiadása, továbbá a ruszin tanítóképző tanszék 1995-ös eperjesi felállításának szakmai előkészítése. A Ruszinszka obroda már eddig is közel húsz könyvet jelentetett meg, közöttük egy görög katolikus katekizmust. Szinte mindegyik kiadványnak van valami magyar vagy magyarországi vonatkozása. Figyelemre méltó, hogy a folklórkiadványok pontosan tükrözik a népköltészeti alkotások nyelvezetét, s a korábbi gyakorlattal ellentétben nem ukránosítják azokat sem fonetikai, sem morfológiai tekintetben. A ruszin népnyelven alapuló, a formálóban lévő  ruszin irodalmi nyelvű művek általában hűen visszaadják a magyarsággal immár egy évezred óta nyelvi kapcsolatban lévő ruszinság szókincsét, közöttük természetesen a hungarizmusokat is. 

            A magyar és szláv nyelvi kapcsolatok viszonylatában is jelentősnek találom azt a tényt, hogy a magyarokkal hosszú évszázadok  óta érintkezésben lévő szlovákiai ruszinok népnyelve napjainkban könyvekregények, verseskötetek folyóiratcikkek, elemző tanulmányok nyelvévé tulajdonképpen irodalmi nyelvvé vált, hiszen az e nyelven kiadott művekben a magyar-szláv nyelvi, néprajzi kapcsolatok gyönyörűen tanulmányozhatók.[4] A ruszin irodalmi nyelv normalizálásának, kodifikálásának ellenzői is vannak, olykor komoly szaktekintélyek körében is.[5] E sorok írója nem tudja elfogadni a ruszin irodalmi nyelv vagy pontosabban irodalmi nyelvteremtő próbálkozások ellenfeleinek érveit. A ruszin irodalmi nyelv-teremtő kísérletek több mint egy évszázadra tekintenek vissza, a magyar tudományosság csupán szemlélője ezeknek.[6]. A kárpát-medencei ruszinok történelmük során több szláv irodalmi nyelvet (egyházi szláv, orosz, ukrán) használtak. Szlavistaként s a XVIII. századi ruszin nyelvemlékek ismerőjeként természetesnek vélem, hogy egyes íróik, költőik, publicistáik ma is kísérleteznek azzal, hogy az e régióban használt ruszin népnyelvet irodalmi szintre emeljék. A régióban élő magyarként, magyar szlavistaként pedig szintre szurkolok a kísérletezőknek. A rendkívül intenzív magyar-szláv kapcsolatok nyelvi nyomai, nem számítva a bács-szerémi ruszinok századunkban keletkezett irodalmi nyelvét,[7] észrevehetően egyetlen mai szláv irodalmi nyelvben sem tükrözödnek, mert azok olyan nyelvjárásokon alapulnak, melyek a magyarsággal, a magyar nyelvjárásokkal közvetlen kapcsolatban nem voltak. Olvasva ill. hallgatva a ruszin irodalmi nyelv ellenzőit, kitűnik, hogy azok olykor azt is tagadják, hogy a ruszin nyelvjárást beszélők ugyanazokat a történelmi élményeket élték meg, mint egyéb kárpátmedencei, így a magyar, osztályos társaik.

            A formálódó ruszin irodalmi nyelv művelői, tervezői írók, költők, publicisták, nyelvészek az 1992 év végén Bártfafürdőn tartott tudományos konferenciájukon a cirill betűs írásmódot ajánlották a különböző ruszin régiók képviselői számára. A konferencia ajánlásainak megfelelően pl. Hattinger Gábor magyarországi ruszin költő második verseskötete a szlovákiai normákhoz igazodva, cirillbetűs írásmódban jelent meg.[8] A szlovákiai Ruszinszka obroda kiadványai vagy cirillbetűs vagy latinbetűs vagy pedig párhuzamosan cirill - és latinbetűs írással láttak napvilágot. A  latin betűs írás alkalmazását azt tette szükségessé, hogy a szlovákiai ruszinok körében egyre kevesebben ismerik a cirill ábécét.[9] A latin ábécé használatának híve Vaszil Petrovaj a Ruszinok című regény szerzője. Az alapjában véve szlovák helyesírású mű bevezetője szerint az y graféma a cirill ábácé ы-jének felel meg, a y-и-nek, az ukrán helyesírásból ismert ’aposztróf a mássalhangzók palatalizáltságát jelzi.[10]  A Народны Новинкы c. újság 1994 év  folyamán párhuzamosan latin és cirill betűs fejléccel, azonos terjedelemben latin és cirill betűs írással jelent meg. Az újság  főszerkesztőjének  1994. évvégi beszámolójában viszont a következőket olvashatjuk: tekintettel arra, hogy az előfizetők száma a latin betűs oldalak bevezetését követően sem  emelkedett jelentősen, továbbá figyelembe véve azt, hogy a ruszin nyelv kodifikálása a cirill betűs írás bázisán folytatódik tovább, a lap 1995 januárjától teljes egészében cirill betűs írással jelenik meg.[11] A Ruszinszka obroda szervezet képviselői 1993 január 27-én Pozsonyban egy nemzetközi konferencia keretében ünnepélyesen deklarálták, hogy a helyi, zempléni nyelvjárásokon alapuló írott nyelvüket normalizálják, s erre az irodalmi nyelvre alapozva szervezik, fejlesztik művelődési életüket és iskolaügyüket.[12]

            A szlovákiai ruszin kiadványok hungarológiai szempontból azáltal is értékesek, hogy egy, a magyarsággal a múltban intenzív kölcsönhatásban lévő, de a magyar-ruszin (ukrán) nyelvi kapcsolatokat illetően monografikusan feldolgozatlan nyelvjárásterületről szolgálnak szemléletes híradással.[13] 

A kötetekből elénk táruló lexikai hungarizmusok filológiai értékét növeli, hogy azok összevethetők a megfelelő kárpátaljai ruszin(ukrán) és keletszlovák adatokkal. E megállapítással kapcsolatban két megjegyzésem van: 1.a szókincset (lexikát) ért magyar hatást illetően a kelet-szlovákiai és a kárpátaljai ruszin(ukrán)[14] nyelvjárások csak a régebbi kölcsönzéseket [15]  tekintve mutatják ugyanazt a képet. 2. A kelet-szlovákiai ruszin (ukrán) nyelvjárások magyar elemei összetételükek, hangalakjukat, morfológiai megformáltságukat tekintve észrevehető rokonságot mutatnak fel a keletszlovák nyelvjárások hungariz-musaival. Sőt, a szlovákiai ruszin (ukrán) nyelvjárásokban számos olyan magyar jövevényszó található, melyek a kárpátaljai nyelvjárásokban nincsenek meg, de adatolhatók a keletszlovák nyelvjárásokból.

            A ruszin irodalmi nyelv megteremtésének ellenzői gyakran érvelnek azzal, hogy a ruszin irodalmi nyelv művelői nem ritkán magyar nyelvi elemeket is használnak. E vélemény nyelvészeti szempontból teljességgel elfogadhatatlan. Ugyanis esetünkben nem arról van szó, hogy a ruszin kiadványokban "a rontott ruszin beszélt nyelv és magyar nyelv fonetikai, morfológiai vagy lexikai rendszere" keveredne, mint ahogy azt Zuzana Hanudel írja a Narodny Novynky című újság nyelvezetének elemzése kapcsán.[16] Az  általam megismert lexikai hungarizmusok kivétel nélkül a ruszin nyelvjárási lexika történetileg kialakult, szerves részeként szerepelnek a ruszin kiadványokban. A bennük felelhető hungarizmusokat nem lehet külön, sematikusan értékelni, azok a ruszin nyelvjárások szókincsének /lexika/ organikus elemei. Sőt az is megállapítható, hogy a hungarizmusok jövője a nyelvjárások jövőjétől függ. Ha a nyelvjárások irodalmi szintre emelkednek, akkor a hungarizmusok is tovább élnek majd. Ha a hungarizmusokat eltüntetik a születőben lévő ruszin irodalmi nyelvből, akkor annak nyelvjárási bázisa is törvényszerűen gyengül. A ruszin nyelvjárások és azok lexikai hungarizmusainak jövője természetszerűleg azonos. A ruszin nyelvjárások irodalmi szintre történő emelkedésével a széles körben elterjedt hungarizmusok is irodalmi nyelvi elemként élnek majd tovább.

A szlovákiai ruszin (ukrán) nyelvjárások magyar eredetű szavainak túlnyomó többsége a közvetlen ruszin-magyar népi kapcsolatok, a közvetlen ruszin-magyar nyelvi érintkezés révén gyökeresedett meg a befogadó (átvevő) nyelvjárásokban. A magyar jövevényszavak az átvevő nyelvjárások fonetikai, morfológiai törvényszerűségeihez idomulva honosodtak meg. Ezzel a hungarizmusoknak eltérő változatai alakulhattak ki. A meghonosodás folyamán és annak eredményeként a magyar szavak alakja gyakran megváltozott. A fentiekkel magyarázhatóan a ruszin irodalmi nyelvben a magyar eredetű elemek sem fonetikai sem alaktani tekintetben nem különíthetők el. A ruszin helyesírás idegen eredetű szavak helyesírásáról szóló terjedelmes fejezetében témánkat illetően mindössze annyit találunk, hogy az idegen eredetű szavak helyesírásában azok az elvek érvényesülnek, mint a hazai szavak helyesírásában. Tehát az idegen eredetű szavak nem az átadó, hanem az átvevő ruszin nyelv fonetikájának, ortográfiájának megfelelően írandók.[17] Az illusztrációként felhozott kölcsönszavak között egyetlen egyértelműen magyar eredetűt sem találtam. Tekintettel arra, hogy a szlovákiai ruszin nyelvjárásokat illetően egy vízválasztókban gazdag, 160 km. hosszú, 5-45 km. széles nyelvjáráscsoportról van szó, felmerül a kérdés, hogy lokalizálhatók-e esetleg a Ruszinszka obroda kiadványaiból adatálható lexikai hungarizmusok? E kérdésre az esetek jelentős részében igennel lehet válaszolni. A legterjedelmesebb és legtöbb lexikai hungarizmust felmutató mű Vaszil Petrovaj Ruszinok c.regényének nyelvezete a Mezőlaborc környéki Habura község[18] nyelvjárását tükrözi. Az író gyermekkorában szüleivel egy csehszlovák szovjet lakosságcsere keretében 1947-ben e községből települt át a Szovjetunióba.[19] Megjegyzendő, hogy a szlovákiai ruszin irodalmi nyelv tervezői éppen a központi helyzetben lévő zempléni nyelvjárásokra támaszkodva normalizálják irodalmi nyelvüket.[20] A normalizálás folyamatában kiemelkedő szerepe volt Petrovaj regényéből 1991-ben megjelent részleteknek. A ruszin helyesírás normáinak összeállítója, Jurij Panyko úgy nyilatkozott, hogy a Ruszinok c. regény részleteinek szinte minden mondatát felhasználta a normák megfogalmazása során.[21] Közép-zempléni  nyelvjárást tükröznek Anna Halgasova és Anna Macibobova folklórgyűjteményei s  a Nyagóban fénylik (У Нягові ясно) gyűjtemény. A Kamjonkai mesterekről szóló könyv szepességi, kamjonkai (Kamienka) nyelvjárásban, a Világíts holdacska (Швіть, мішячку) című kötet az egykori Sáros megyei Sambron (Feketekút) nyelvjárását. A többi kötet nyelvjárási alapját nem lehet pontosabban meghatározni. Az ábécéskönyv és az olvasókönyv nyelvi szerkesztését Vaszil Jabur és Alexander Zozuljak végezték. Az előző az eperjesi Ruszin Nyelv és Kultúra Intézetének munkatársa, az utóbbi pedig a Народны Новинкы c. újság főszerkesztője. Két mű, Michal Popovics: Korjátovics Tódor ruszin vajda c. történelmi tanulmányát Marija Malcovszka, P. Magocsi: A szlovákiai ruszinok c.könyvét  Anna Pliskova fordította le ruszin irodalmi nyelvre. A Narodny Novynky c. újság munkatársai egyébként szinte minden kiadvány nyelvi szerkesztésében részt vesznek. A Narodny Novynky és a Ruszin című periodikák munkatársai egyébként a ruszin irodalmi normák legkövetkezetesebb képviselői. Ennek kapcsán érdemes idézni Miron Sziszak véleményét Stefan Szuchij: Ruszin daloskönyv c.kötetéről. Miron Sziszakot az eperjesi Filológiai Kar docensét Szuchij verseskötete arról győzte meg, hogy a ruszinok nyelvében minden megtalálható, ami egy mai, modern ember gondolatainak, érzéseinek, reményeinek korszerű poetikai nyelven szükséges kifejezéséhez kell.[22]

 

 

A fontosabb szlovákiai ruszin kiadványok adatai

 

 

 

1. Швіть мішячку. Пряшов, 1992.

2. У Нягові ясно. Пряшов, 1992.

3. О.Франтішек Крайняк: Малый греко-католицькый катехізм про русинськы діти. Пряшов, 1992.

4. Др. Михал Попович: Перекрочены сторіччя. Федор Корятович русинськй войвода.Пряшов, 1993.

5. Др. Михайло Гиряк (ред): Співанкы Анны Мацібобовой. Пряшов, 1993.

6. Анна Галашова: Стружніцкыма пішниками. Пряшов, 1993.

7. Vasil’ Petrovaj: Rusyny. Pr’aov, 1993.

8. Миколай Ксеняк: О камюньскых майстрах. Пряшов, 1994.

9. Штефан Сухй: Русинськый співник. Пряшов, 1994.

10. Павел Роберт Маочій: Русины на Словенську. Пряшов, 1994.

11. Василь Ябур (ред.): Правила русинського правопису. І.ч. Пряшів, 1994.

12. Ян Гриб: Букварь про русиньскы діти. Пряшов, 1994.

13. Юрій Панько: Русиньско-русько-україньско-словеньско-польскый словник

      лінвістичных термінів. Пряшов, 1994.

14. Ян Гриб: Чітанка про русиньскы діти. Пряшов, 1994.

15. Юрій Панько (ред): Орторафічный словник русиньского языка. Пряшів, 1994.

16. Михайло Гиряк: Бібліорафія народных співанок і народной поезії Русинів выходного Словенська. І. Пряшов, 1994.

17. Марія Мальцовська: Манна і оскомина. Пряшов, 1994.

18. Барна Федор Плішкова Анна (ред.): Русины вопросы історії і културы.

      Пряшов, 1994.

19. Володимир Феднишинець: Мирна наша русинська путь. Прешов, 1992.

 


* A közlemény a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány támogatásával készült.

[1]A jugoszláviai nyelvészeti ruszinisztikáról ld. А.Д.Дуличенко: Становление русинской филологии в Югославии. Slavica Tartuensia. 1. Исследования по истории славянского языкознания. Ученые записки Тартуского государственного университета. Выпуск 710. Тарту, 1985. 108-142;  uő: Александер Д.Дуличенко: Jugoslavo Ruthenica. Нови Сад, 1995; Мариja Чурчи (ред.): Библиографиja Русина у Jугославиjи 1918-1980. Нови Сад, 1990; Az ukrajnai  ruszinisztikáról ld.: Ткачов: Словник порівнянь русинської літературної мови. Наукові праці лабораторії славістичних студій Тернопільського педагогічного інституту. Серія русиністики. Випуск 1. Тернопіль, 1992.

[2]Vö. Kniezsa István: A magyar szlavisztika problémái és feladatai. Kiss Lajos - Nyomárkay István (szerk.): Kniezsa István válogatott  írásaiból. Budapest, 1994.33.

[3]Részletesebben ld. Udvari István: Ruszinok a XVIII. században. Történelmi és művelődéstörténeti tanulmányok. Nyíregyháza, 1992. 20-23; Павел Роберт Маочій: Русины на Словенську. Пряшов, 1994. 57-65; Paul Robert Magocsi: The Rusyns of Slovakia. New York, 1993.115-128.

[4]Ugyanez mondható el a bács-szerémi ruszinok századunk első felében irodalmivá vált nyelvéről.

Vö. Udvari István : Adalékok a bács-szerémi ruszin nyelv magyar jövevényszavai alaktani meghono-sodásának kérdéséhez. Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis. Tomus 9/E. Nyíregyháza. 1982. 38.

[5]Іван Ванат: До питання про так звану українізацію русинів Пряшівщини. Додаток до газети "Нове Життя" №№ 50-51/1993 р. Пряшів,1993; Зузана Ганудель: " Новинкы на решеті". Додаток до газети " Нове Життя." № 49/1994 р. Пряшів, 1994; Микола Штець - Юрій Муличак: Аналіз  норм правопису т. зв.русинської мови. Додаток до газети "Нове життя." № 42/1992 р.; З усвідомленням історичного обов’язку. /Звітна доповідь Ради Союзу русинів-українців Словацької Республіки ІІ-му з’їзду, зачитана головою Ради Союзу русинів-українців Словацької Республіки Віктором Ковалем. Додаток до газети "Нове Життя". № 51-52.1994.Пряшів, 1994; Ставлення Президії Ради СРУСР до проблематики кодифікації т.зв. "русинської" мови. "Нове Життя" 2 січня 1995. Пряшів. 1-3.

[6]Vö. Панько Сергій: Журнал "Русин" і питання русинської літературної мови. Acta Academiae  Paedagogicae Nyíregyháziensis. Tomus 13/c. Nyíregyháza, 1992. 257-266; Иштван Удвари: Памяти Ласло Чопеи. Studia Slavica Hungarica 37. 1991-92. 467-473; Олег Лещак: Деякі попередні зауваги до типологічного структурно-функціонального статистичного аналізу русинської частини "Глаголниці" А.Годинки. Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia. Tomus 1. Наукові дослідження на честь Антонія Годинки. Nyíregyháza, 1993. 53-60.

[7]A bács-szerémi ruszinokról ld. Világirodalmi Lexikon.XII. Budapest, 1991. 310-314.; a bács-szerémi ruszin irodalmi nyelv magyar elemeiről ld. Udvari István: A bács-szerémi ruszin nyelv magyar jövevényszavainak fonetikai meghonosodása. Acta Academiae Peadagogicae. Nyíregyháziensis. Tomus 10/E. Nyíregyháza, 1985. 61-83.

[8] A konferenciáról ld.: Марія Мальцовська: В перспективах русинського языка. Народны Новинкы. р.ІІ.ч.46.18 новембра 1992. 1-2; Cр. ещ. Постанова з ІІ. світового конресу Русинів у Криниці 22-23 мая 1993. Русин. Пряшов, 1993.ч.3. стр.2.

Vö. Gabriel Hattinger Gábor: Neznal jem Nevedel som Nem tudtam. Budapest, 1993; абрєл

Гаттінер-Клебашко: Заказана звізда. Будапешт, 1994.

[9] A.Zozul’ák: om latynika? Narodny novynky. r.IV.1994. .1. str.4.

[10] Vö.Vin (Vasil’ Petrovaj) je prychyl’nykom toho, eby rusyn’skyj jazyk byv pysanyj latynikov, zato tak vychodyt’ i pera joho rusyn’ska knyka roman Rusyny I. ast’. Vasyl’ Petrovaj: Rusyny. Pr’aov, 1994. стр.3.

[11] Сp. V cilim 1994 roci s’me ovir’ovali eksperiment pysaty i latynikov i azbukov... A zato, e tot eksperiment ne pryn’is oekovany rezultaty, od peroho isla 1995 roku vertame s’a nazad ku cilym novynkam pysanym azbukov i podl’a novych norm ,avtoramy jakych je doc. dr.V.Jabur k.n. i doc. dr. J.Pan’ko k.n. Toto navertan’a s’a ku azbuci je i zato , e vytky uebnyky, kotry s’me prypravyly v tim roci, sut’ pysany azbukov, a na bazi tij s’a realizuje i proces kodifikaciji rusyns’koho jazyka. Ale latynika to perspektyva do buduich rokiv, zato by s’me chot’ily v novim roci vydavaty popry tydenykovi i dvomis’anykovi na azbuci, i mis’anyk isto na latynici. Aleksander Zozul’ak: Nae bilancovan’a. Narodny Novynky r.IV. .51-52. стр.4.

[12] E.Fehér Pál.: Kik a ruszinok? Ábécéskönyv, versek, helyesírási szabályzat. Népszabadság 1993. január 30. 15 old; А.Плішкова: 27 януар 1995 день кодіфікації русиньского языка. Народны новинкы. р.V.ч.6.стр.1-4.

 

[13]A szlovákiai ruszin (ukrán) nyelvjárások lexikai hungarizmusairól az olvasó többek között az alábbi művek alapján tájékozódhat: Василь Латта: Атлас українських говорів Східної  Словаччини.Наукове і картографічне доопрацювання та упорядкування: Зузана Ганудель, Івор Ріпка, Мирослав Сополига. Братіслава - Пряшів, 1991. Ismertetését ld. Magyar Nyelv LXXXVIII.1992. 3 sz. стр. 359-361; Studia Slavica Hungarica 39. 1994. стр.131-134; Зузана Ганудель: Лінгвістичний атлас українських говорів Східної Словаччини І. Назви страв, посуду і кухонного начиння. Братіслава-Пряшів, 1981. Ismertetését ld. Magyar Nyelvjárások. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Évkönyve. XXVI-XXVII. Debrecen, 1984-85. стр. 267-271; Нова думка, ХУІ.Вуковар, 1987. стр. 36-37; Зузана Ганудель: Народні страви і напої. Лексика українських говорів Східної Словаччини. Пряшів, 1987. Ismertetését ld. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei. 26. Miskolc, 1989. стр. 264-265; Нова думка, ХІХ. Вуковар, 1990.ч.81. стр.33; Надія Вархол - Анатолій Івченко: Фразеологічний словник лемківських говірок Східної Словаччини. Пряшів, 1990.Ismertetését ld. Studia Russica XIV-XV. Будапешт, 1990-1994. 497-502; Нова думка ХХ. Вуковар, 1991. ч.88.стр.28.

[14]A kárpátaljai nyelvjárások hungarizmusairól ld. П.П. Лизанец: Венгерские заимствования в украинских говорах Закарпаття. Венгерско-украинские межязыковые связи. Будапешт, 1976.

[15]A régebbi kölcsönzésekről ld.: Dezső László: A XVI-XVIII. századi kárpátukrán nyelvemlékek magyar jövevényszavai. Budapest, 1989.

[16]Vö. pl.Зузана Ганудель: Новинкы "на решеті"  Додаток до газети "Нове життя" № 49/1994. стр.5.

[17]Vö: Писаня чуджоязычных слов (Перевзятых слов і чуджіх властных мен) in. Василь Ябур(ред.): Правила русиньcкого правопису. (проєкт). І.часть. Пряшів, 1994. 26-34.

[18]A község történetét ld.: Imrich Michnovi: Habura. 1543-1993. Preov-Habura,  1993. Ismertetését ld. Udvari István: Tallózások ukrán, ruszin és szlovák könyvek körében. Studia Ukrainica et Rusinica II. Nyíregyháza, 1995.

[19]Az író erről 1991-ben, amikor mutatványt közölt a Ruszinok c. regényéből, így nyilatkozott: "Так ся стало в моїм животі, же єм од маленька одорваный од рідного краю (в 1947 році мої родичі одышли з Габуры до Советського Союзу), але фурт го ношу у своїм серцю, ани на минуту на нього не забывам, Серце чоловіка там, де му мати подаровала найдорогше, што мож чоловікові подаровати жывот, де він провів перше слово на матерінськім языку, де зробив перший крок, де ся зміг на ногы, де перший раз пішов до школы. Тото вшытко зо мнов сталося у Габурі... Потім было вшытко остатнє. Праві тепер зявилася можность одовздати вам тото вшытко, што сорок років єм носив у своїм серцю роман "Русини". Народны Новинкы. 1991. ч.6. Додаток. стр.1.

[20]Василь Ябур: Дaкoтры знакы русиньскых діалектів Словеньcка в порівняню з рускыма і україньcкыма діалектами. Народны новинкы. 1994.ч.32-33.стр.5.

[21]Vö. "Вжывана лексика в тых регіонох, де жыють Русини, творить основный словниковый фонд Норм русинського правопису, на основі чого є побудована дана теоретично-практична часть.На написання Норм русинського правопису нам послужыла нелем бісіда людей русинського регіону, але і духовне богатство, котре нам охабили нашы будителі, як і публікованый урывок роману В.Петровая Русины, поезія Ю.Матяшовськой, позбираны приповідкы М. Гиряком, Народны новинкы, часопис Русин, позбираны народны пословіці Ю.Цигром і І.Легданом. Най мі пребачать спомянуты авторы, же не наводжу їх мена при екземпліфікації прикладів, главні В.Петровай, якого скоро вшыткы речення взяты з выданого урывку роману Русини. Юрій Панько: Нормы русинського правопису. Пряшов, 1992. стр.1.

[22]Vö. До рук чітателя ся діставать зборник поезій Штефана Сухого Русиньский співник. Він наісто выкличе великый інтерес, бо в нім поезії на русиньскім языку од поета, котрый донедавна писав по україньскы. Мене тот зборник заінтересовав холем з трьох причін: з формалного боку т.е. як віршы зробены, з боку обсягу,  т.є. о чім они, а наконець ня заінтересовав язык віршів....ІІІ. А што повісти о языку поезії Ш. Сухого? Лем тото: він взяв і доказав, же в нашім языку є вшытко потрібне на виражіння думы, чувств і надій днешнього чоловіка через модерный поетичный язык. Іші доказав, же не наш язык худобный і сірый, але же, на великый жаль, мы го слабо знаме і право зато го підцінюєме. Язык поезії Штефана Сухого є лем дальшым доказом того, же сьме мали радше в давнім і недавнім часі не вадитися о тім, котрый чуджій язык руськый або україньскый веце підходить нашому народови. Требало го штудовати, учіти ся му як самодостатному, кодіфіковати го і творити на нім холем такы творы, як рецензованый зборник. Мирон Сисак: Статя о авторови. in.Штефан Сухый : Русинськый співник. Пряшов, 1994. 1-3.