Udvari István
Hogyan kallódtak el ruszin
kulturális értékek?
Sztripszky Hiador bibliográfus, néprajzkutató, műfordító és nyelvész
jelentős helyet vívott ki magának a magyar, a szlovák s a ruszin bibliográfia
történetében[1]. 1912-ben
látott napvilágot az Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának
I-II. kötetéhez c., ma már komoly
könyvészeti ritkaságnak számító fontos bibliográfiája. A nagyszombati Szent
Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltárában töredékesen megőrződött hagyatéka
alapján megállapítható, hogy a tudós a RMK adatainak kiegészítésével,
bővítésével, ezek szerkesztésével és nyomtatásra való előkészítésével
váratlanul bekövetkezett haláláig (1946. március 8.) foglalatoskodott.
Sztripszky
Hiador küzdelmes életének még a Magyar Néprajzi Múzeumhoz köthető szakaszában
(1909-1918) kapcsolatba került a szlovák művelődés és tudomány egyes
képviselőivel. A két világháború között pedig több szlovák tudományos és
kulturális műhellyel is kapcsolatokat ápolt. Levelezésében, dolgozataiban,
fellépett a csehszlovakizmus, a cseh és szlovák nemzet és nyelv egységének
hazugságra épített elmélete ellen, s széles bázison alapuló bibliográfiai
adatgyűjtésére támaszkodva tagadta a Csehszlovákiában akkor hivatalosnak
minősülő tételt a szlovákok ezeréves elnyomásáról. Számos levelében és
dolgozatában cáfolta a cseh tudományos körök által terjesztett konjunkturális
tételt hogy ezer évig itt nem történt semmi. Sok könyvészeti adattal és több
dolgozattal, magyarországi közgyűjteményekben készített fényképekkel, s olykor
értékes könyvek budapesti vásárlásával támogatta a szlovák nyelvi és kulturális
autonómia kibontakozását a csehszlovakizmus béklyójából. Itt csupán jelezzük,
hogy Sztripszky szlovakisztikai tevékenysége, kapcsolata a szlovák művelődés
képviselőivel teljességgel feldolgozatlan[2].[1]
Sztripszky
hagyatéka 1946 tavaszán, közvetlenül a tudós halála után az akkori budapesti
csehszlovák misszión keresztül Nagyszombatba került, a nagyszombati Szent
Adalbert Egyesület Könyvtárába[3],
majd Irodalmi Levéltárába, ahol töredékei ma is fellelhetők. A Szent Adalbert Egyesület az anyagi
gondokkal küzdő, nyugdíjas kutatótól még életében megvásárolta a szlovák
vonatkozású kéziratainak és könyveinek egy részét, azzal a feltétellel, hogy
ezeket az Egyesület majd halála után veheti át. Sztripszky váratlan elhunytát
követően a megélhetési gondokkal magára maradt özvegye azonban az egész
hagyatékot átadta Alexander Horák prelátusnak, a Szent Adalbert Egyesület
elnökének, azzal a kikötéssel hogy a kiadó jogok őt, az özvegyet illetik meg. A
hagyaték megszerzésének és gyors Csehszlovákiába történő elszállításának célja,
Aleksander Horák egyik levele szerint az volt, hogy az értékes gyűjtemény
egészét biztosítsák a szlovák tudomány számára. Az anyag Nagyszombatba kerülését
követően felmerült az is, hogy a Szent Adalbert Egyesületet meg nem illető
magyar vonatkozású fondok kerüljenek vissza Budapestre[4].
A Nagyszombatba került teljes
Sztripszky-hagyaték első rendezője Ivan Panykevics prágai egyetemi docens,
ukrainista nyelvész volt. A magyar nyelvet és kultúrát nem ismerő Panykevics az
évtizedeken át szervesen épülő Sztripszky-irattárat módszertanilag egyáltalán
nem helyeselhető módon három csoportra bontotta: magyar, szlovák és kárpátaljai
ruszin részre. A hagyaték rendezésén 1946-47-ben három hétig dolgozó Panykevics
Alexander Horákhoz írott leveléből képet nyerhetünk Sztripszky irattáráról,
melyet a hatvanas évek elején bekövetkezett viszonylag szakszerű feldolgozásáig
és leltárba vételéig nyitott szekrényekben tároltak, a kölcsönbe adott iratokat
nem dokumentálták. A hagyaték szerves egységét sajnálatos módon, már Panykevics
megbontotta, s az később egyre fogyott, folyamatosan kisebbedett,
szétszóródott, sérült, jelentős része pedig eltűnt vagy kallódik valahol.
Eltűnt vagy lappang Sztripszky kiterjedt levelezésének magyar,
ruszin és ukrán nyelvű része. A Panykevics által jelzett ruszin és ukrán
nyelvű, ill. tematikájú irattári anyagból szinte semmi sem található meg Nagyszombatban.
A magyar nyelvű ill. tematikájú hagyatékrész ma alig van képviselve. Hiányoznak
a Panykevics által jelzett gép- ill. kéziratos Sztripszky- dolgozatok[5].
Az önzés és mohóság nyomán Nagyszombatba került teljes Sztripszky-hagyaték
megcsonkulásában, szétszóródásában szerepet játszott annak rendkívül
szakszerűtlen előzetes feldolgozása, de igazi oka talán mégis az volt, hogy a
katolikus Szent Adalbert Egyesület tevékenységét 1948 után a csehszlovák
hatalom erősen korlátozta, sőt egy időre bezárták az egyesület levéltárát,
könyvtárát, ill. az utóbbit világi kezelésbe adták.
A Sztripszky- hagyaték sorsát
illusztrálandóan az alábbiakban három levelet teszünk közzé.
Ivan
Panykevics prágai egyetemi docens levele Alexander Horákhoz. Prága, 1947.
december 17.
Lelőhelye: Nagyszombat-Trnava, Fasc. 221. № 4.a.
V
Praze, dne 17. prosince 1947.
Veleváený
pane předsedo,
byl jsem ji po druhé v Trnavě,
abych ve Spolku sv. Vojtěcha mohl pokračovati v uvedení
do pořádku
a v studování rukopisů mého zemřelého přítele
Dr. Hiadora Sztripszkého. V době prázdnin pracoval jsem na třídění
rukopisů
podle obsahu a rozdělil jsem materiál na tři skupiny: maďarskou,
slovenskou a podkarpatoruskou nebo ukrajinskou. Tato poslední skupina pre mně
osobně
a pro kraj, ve kterém jsem ztravil 20 lét, je velice zajímavá a důleitá.
Pracoval jsem v blizkém oboru, co zemřelý
můj
přítel,
v etnografii a v jazykovědě.
Při
navtěvě
v Uhorodě
spolu jsme debatovali a proto jého pozůstalost je pro mně
tak drahá, a bylo by i pro samou vědu velice bolestné, kdybý
věci
veliké vědecké
hodnoty byly ponecháné osudu. Pravě jsem slyel od V. pana prelata
Petényiého,
e
se věci
mají vrátit do Peti,
kde pro aspoň
část
jeho pozůstalosti
nemá nikdo zájem.
Najdůleitějí
jeho práci povaují
rukopis z r. 1906 Sedmihradti Rusini, psáný ukrajinsky.
Práce měla
býti
uveřejněna
ve Lvově
ve vědeckém
spolku jm. T. evčenka,
kterého členem
byl i zemřelý
Dr. H. Sz. Nevím, z jakých důvodů
nedolo
k tisku, ale tato práce zásadně i dnes neztratila na své hodnotě.
S malými
změnami
mohla by býti
i dnes uveřejněna.
Jetě
v r. 1942 psal jsem svému příteli, aby upravil tuto práci pro tisk.
Konstatoval jsem, e začal ji znuvu psát v maďarském
jazyku, ale dospěl
jen k 5. stránce.
Druhá práce připravená jetě
kolem 1910 r. a pak podána do tisku v
r. 1919 pod tit. Pomučnik v domuvstvi N.Teodoroviče
z r. 1791, byla Dr. H.Sztripszkým postoupena cestou koupí spolku Prosvita v
Uhorodě
v r. 1922. Byla zařaděna do museálních
sbírek tohoto spolku a má jeho razítko a číslo. Nevím jakým
způsobem
se dostala zpět
do rukou zemřelého.
Jmenem tohoto spolku musím ádati o vracení tohoto rukopisu filiálce
odbočce
v Preově.
Original Teodorovičův se nacházel také v museum Prosvity v Uhorodě.
Zemřelý připravoval
také maďarsko-rusinský
(ukrajinský)
slovník. Dělal
to tak, e
k hotovému slovníku Bokaje-Revaje dopisoval doplníky na listcích,
vlepených
mezi listky slovnikovými. Doplníky mají cenu jen pro znalce, protoe
pravopisem kolním
kreslil původní
dialektické slovo. Tento slovník prostudoval jsem důkladně.
Nael
jsem celou řadu
článků
psaných
na stroje, část
těchto
článků
byla uveřejněna
v Uhorodě
v době
okupace a ohledně
jiných
nemohu zjistit, byly-li ji titěny,
nebo ne. Jsou to články:
1., Nazva sela Nelipeno, 2., Orosz Idecz, 3., A bajka juhrol, 4., Borzsova, 5., Széljegyzetek szlavisták számára, 6., Verőce és Verecke, 7., O biskupovi Olavském. To by
mohla dáti odpověď
jedině
vdova po Dr H.Sz. Ze starích dob, asi z dob studentských,
pocházejí dva rukopisy obsahu etnografického, týkající se byv. Podk.
Rusi. Jsou psáné ukrajinsky.
Do zvlátního obalu dal jsem věci týkající
se ,,Ruské Krajiny z r. 1919.
Poznamenal jsem ten obal ,,politicky důleité.
Mohou míti cenu pro dějiny národního probuzení Podk. Rusínů.
Do zvlátích
dvou obalů
dal jsem zápisníky z jeho exkursí a tam se nacházejí poskarpatské písně
a jiné historické poznámky. Prostudovati neměl jsem čas.
Jiné zápisníky jsou v oddělení maďarském.
Do zvlátní
/skřině/
bedny jsem dal jeho vědeckou kartoteku.
Je tam také jeho
korespodence, která vyáduje zvlátní práce pro její
uspořadání,
a to mohla by udělati
jen paní vdova.
Dovolil jsem si
podáti Vám, Veleváený pane předsedo,
jen stručně
to, co jsem mohl konstatovati po mé osi tři týdny
trvající práce. Nebral jsem do uvahy knihovnu, která v části ruské nemá
cenu, poněvad
to jsou větinou
knihy kolní,
nebo vypůjčené
ze kolních
knihoven, ovem,
az na malé vyjímky.
Z důvodů
věcných
a také slovanské vědy obrácím se na Vás, Veleváený
pane předsedo,
aby ste zachranil slovanské věci pro nás a ponechal je v Trnavě,
nebo uloil
v Praze v Slovanském ústavu, kde by pro studium byly přistupnějí.
Vyadalo
by to také diskuse ustní a velice by mně těilo,
kdyby ste při
svém zájezdu do Prahy, jak mne informoval o tom pan prelat, mohl se, sejíti sa
se mnou.
S
plnou úctou zůstává
Vám
oddaný
Ivan
Paňkevič
univ.
docent
Praha
XIV, 65, ateckých 17/9
P.S. Maramoroký
rukopis kazaní prostudoval jsem jete minuly rok, a konstatoval jsem, e
tato kazaní jsou známé z jiných rukopisů. Dr. Sztripszky podal
datum psaní tohoto rukopisu asi 1665, ale nevím odkud to vzal.
Panykevics Iván, a prágai
Károly Egyetem docensének levele Alexander Horákhoz a Szent Adalbert Egyesület
elnökéhez*
Igen Tisztelt Elnök Úr.
Prága, 1947. december 17.
Már kétszer
voltam Nagyszombatban, hogy a Szent Adalbert Egyesületben folytathassam elhúnyt
barátom, dr. Sztripszky Hiador kéziratainak rendezését és tanulmányozását. A
szünidőben a kéziratokat tartalmilag osztályoztam, s az anyagot három csoportra
osztottam: magyar, szlovák és kárpátaljai ruszin vagyis ukrán. Az utóbbi
csoport számomra és annak a vidéknek, ahol húsz esztendőt eltöltöttem
különösképpen érdekes és fontos. Elhúnyt barátom által művelt szakterületeken, a néprajz és nyelvészet
terén működtem magam is. Ungvári látogatásai idején többször is eszmét cseréltünk egymással, ezért hagyatéka
számomra nagyon kedves és értékes, s a tudomány szempontjából is rendkívül
fájdalmas lenne, ha a nagy tudományos értékkel bíró dolgokat sorsára hagynánk.
Pedig Pöstyéni prelátus úrtól[6]
éppen azt hallottam, hogy ezeknek az anyagoknak vissza kell kerülniük Pestre,
ahol Sztripszky hagyatékának legalábbis egy része senkit sem érdekel.
Legfontosabb
munkájának az 1906-ban elkészült
Ruszinok Erdélyben c. ukrán
nyelvű kéziratát tartom[7].
E dolgozatnak Lvovban, a Sevcsenko Tudományos Társaságnál kellett volna
megjelennie, melynek tagja volt a megboldogult dr. Sztripszky Hiador is. Nem
tudom, mi okból nem került nyomdába, de e dolgozat tulajdonképpen ma sem
veszített értékéből, s kisebb
változtatásokkal ma is megjelentethető lenne. Még 1942-ben kértem barátomat,
hogy készítse elő sajtó alá munkáját. Aztán azt konstatáltam, hogy magyar nyelven
elkezdte azt újra írni, de csak az 5. oldalig jutott el.
A másik
(kéziratos) munkája még 1910 körül elkészült[8],
de csak 1918-ben került nyomdába[9]
Pomuscsnik v domuvstvi N. Teodorovicsa
z r. 1791 (=N.Teodorovics gazdálkodási
kalauza 1791-ből) címmel s, melyet dr. Sztripszky H. 1922-ben eladott az
ungvári Proszvita egyesületnek. A dolgozatot besorolták a nevezett egyesület
muzeális gyűjteményébe, s ennek megfelelően viseli annak pecsétjét, leltári
számát. Nem tudom, mily módon került vissza az elhúnyt kezeihez. Ezen egyesület
nevében kérnem kell tehát, hogy a
kéziratot jutassák vissza a Proszvita eperjesi fiókjának filiáljának.
Teodorovics eredetije a Proszvita múzeumában Ungvárott található.
A megboldogult
egy magyar-ruszin (ukrán) szótáron is dolgozott, melyet úgy végzett, hogy
Boksay-Révay kész szótárának[10]
oldalai közé ragasztott lapokra pótlásokat írt be. E kiegészítések csak
szakember számára jelentenek értéket, mert iskolai helyesírással tüntette fel a
nyelvjárási szavakat. E szótárt alaposan áttanulmányoztam[11].
Egy egész sor
gépiratos cikket is találtam[12],
melyeknek egy része Ungvárott az okkupáció éveiben megjelent, más részükről
viszont nem tudom megállapítani publikálva vannak-e vagy sem. A következő
cikkekről van szó: 1., Nazva szela
Nelipino Nelipino
Hársfalva falu nevéről 2., Orosz
Idecz 3., A bajka
juhról 4. Borzsava 5. Széljegyzetek szlavisták számára 6. Verőcze és Verecke 7. O biskupovi Olavském. A megjelenés kérdésére csak dr. Sztripszky
H. özvegye tudna választ adni. A korábbi korszakokból, valószínűleg Sztripszky
egyetemi éveiből származik két Kárpátaljára vonatkozó néprajzi tárgyú, ukrán
nyelvű kézirata[13].
Külön kötegbe
tettem a Ruszka Krajnyát érintő dolgokat 1919-ből[14].
Ezt a köteget politikailag fontos jelzéssel láttam el. A kárpátaljai ruszinok
nemzeti ébredése történetére nézve értékes forrást jelenthetnek.
Két külön
kötegbe tettem gyűjtőútjainak jegyzetfüzeteit, melyekben kárpátaljai dalok,
valamint történeti jegyzetek is találhatók[15].
Nem volt időm áttanulmányozni őket. Egyéb jegyzetfüzetek a magyar
dokumentumcsoportban vannak[16].
Külön ládába
tettem a tudományos kartotékját.
Levelezése is
ott található[17], mely külön
rendezést igényel, amit csak az özvegye tudna elvégezni.
Igen Tisztelt
Elnök Úr, arra szorítkoztam csupán,
hogy tömören foglaljam össze azt, amit a mintegy háromhetes munkám nyomán
konstatáltam. Tekintet nélkül hagytam a könyvtárat, melynek orosz része
érdektelen, mivel nagyobb részben tankönyvekből vagy iskolai könyvtárakból
kölcsönzött könyvekből áll.
Lényeges okok
folytán, többek között a szláv tudomány érdekében fordulok Önhöz, Igen Tisztelt
Elnök Úr, hogy őrizze meg a szláv dolgokat számunkra, s tartsa azt
Nagyszombatban vagy helyezze el Prágában a Szláv Intézetben, ahol a kutatás
számára elérhetőbbek lennének. E kérdés szóbeli eszmecserét is igényelne, ezért
nagyon örülnék, ha tervezett prágai útja során, melyről a prelátus úr
informált, találkozna velem.
Nagy tisztelettel maradok,
odaadó híve, dr. Ivan
Panykevics egyetemi docens
Prága XIV. 65. ateckých 17/9.
PS. A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet[18]
még az elmúlt esztendőben áttanulmányoztam, és megállapítottam, hogy ilyen
prédikációk ismertek más kéziratokból is. Dr. Sztripszky a kézirat
keletkezését 1665-ra datálja, de nem
tudom honnan vette ezt.
Alexander Horák, a Szent
Adalbert Egyesület elnökének levele Ivan Panykevics prágai docenshoz. Trnava,
1947. december 31.
Lelőhelye: Nagyszombat-Trnava, Fasc. 221.
fol. A. 4.b.
SPOLOK SV. VOJTECHA V TRNAVE
ZALOENÝ ROKU 1870 EKOVÉ KONTO: 3232
Ústredie v Trnave: telefon č. : 27-45
--------------------------------------------------------------------- TRNAVA
31.decembra 1947.
Vežaváený pán professor !
Dostal som Vá vzácny prípis ohžadom
pozostalosti nebohého prof. Hyadora Stripského. Vežmi sa teím,
e
prejavujete záujem o ňu. Na jednotlivé Vaedotazy dovožujem
si Vám odpoveda toto:
Pri doprave spomenutého materiálu na Slovensko viedla ma
práve snaha zachráni ho pre nau vedu. Celý
materiál som od nebohého odkúpil ete za jeho ivota. Rukopisný
materiál bol zostal u neho, lebo na ňom pracoval a
do smrti, ale bol tie zahrnutý v kúpe s tým,
e
si ho môem
prevzia
po jeho smrti. Zomrel náhle, zanechajúc svoju manelku v najväčej
biede. Pri prevzatí rukopisného materiálu som urobil s jeho paňou
smluvu, podža
ktorej mi odovzdáva materiál s tým, e budem chráni
autorské právo pre ňu. K tomuto mám od pani Stripskej plnú moc.
Pani Stripskú aj teraz podporujem z vlastných
prostriedkov.
Myslím, e
aj Vy ráčite
by
celkom spokojný
s týmto
mojím rozhodnutím: Aj kniný aj rukopisný
materiál nech zostane v depozite Spolku sv. Vojtecha v Trnave. V tunajom
archíve bude stále k dipozícii vedeckým pracovníkom.
Rukopisy, ktoré sú celkom alebo čiastočne
pripravené na kniné
vydanie za účelom
zredigovania a pripravy pod tlač, Vám Spolok sv. Vojtecha v Trnave vydá na
základe môjho
zplnomocnenia, ktoré Vám ihned dám, akonáhle dostanem od Vás smluvu zaisujúcu
pre vd.Stripskú obvyklý autorský honorár.
Ohžadom rukopisu: Pomučnik
v domuvství N Teodoroviče z r. 1791, nakožko nám u
autor nemôe
da
vysvetlenie akým
spôsobom
sa rukopis dostal zpät k nemu, museli by ste mi predloi
dôkazy
o tom, e
rukopis bol u
raz predaný
a honorár bol autorovi vyplatený. Potom by som v tomto smysle informovaž
pani Stripskú.
Keďe je tu nebezpečie, eby
maďarské
vedecké kruhy tie
prejavily o materiál záujem a naou snahou je zachráni
ho pre nau
vedu prosím, aby ste vetky listy týkajúce sa tohoto
predmetu neposielali potou priamo do Budapeti, ale na adresu
môjho
brata do Bratislavy: Gejza Horák, učitež,
Bratislava, Svätovojteská
ulica 24.
Aj sám by som sa vežmi rád stretol s Vami
osobne, ale iaž
teraz mi je nie moné cestova do Prahy. Príleitostne
Vás vak
určite
natívim.
Aj zatial ráčte
prija
môj
srdečný
pozdrav a prianie vetkého dobrého a veža úspechov v
novom roku.
S prejavom úcty
Alexander Horák
Sztripszky
Hiador özvegyének levele Anton Baníkhoz. Budapest, 1957. március 6.
Lelőhelye: Szlovák Nemzeti Könyvtár Irodalmi Levéltár. № 132
0 22.
B(uda)pest.
1957.III/6
Igen tisztelt Dr. Anton
Baník[19] professor Úr!
Tisztelettel kérem az alábbi kérésemet
figyelembe venni és segítségemre lenni, hogy az Önök tudományos Intézetétől végre
megkaphassam azoknak a tudományos könyveknek az árát, amelyet elhunyt férjem
Dr.Sztripszky Hiador pont az ostrom előtt az Intézetnek elküldött.
Erről tudomása van Dr. Baník professzor
urnak, amennyiben említést is tett 1946-ban Dr. Horak[20]
Poverenik[21] jelenlétébe,
mikor Budapesten látogatást tettek nálam. Akkor kértem is Professzor urat a
közbenjárásért, hogy megkaphassam a könyvek árát, utána többször írtam
Bratislávába Dr. Horák Pov(erenik)nek, hogy sürgesse a könyvügyet, de sajnos hosszú 10 év után sem
kaptam meg.
1951-be kitelepítettek Heves m(egyébe).
1954-be meghalt ott a nővérem és, ott most szept. végén 6 (keserves szenvedés)
év után tudtam ismét B(uda)pestre visszajönni amikor a letelepedés(i) engedély
megszűnt, természetesen mindenemet elveszítettem,
hontalanná váltam közbe 80
éves, beteges törődött asszony vagyok, gyermektelen támasz nélkül, egy
gyermekkori barátnőm, (aki) jóvoltából vett magához, adott ideiglenes lakást.
Én nem alamizsnát kérek, hanem a jogos
nékem járó összeget, nagyon jól tudom volt jó néhány könyv, férjemmel együtt
csomagoltam és tudom értéke is van azoknak, hiszen egy gyermekmese könyv is
20-30 ft. egy regény 50 ft-tól hát egy ritka tudományos könyv??
A pénzátutalás nehézségben ütközik és
talán én is jobban járok, ha a könyvek fejében élelmet tetszik küldeni az
alátáplált szervezetemnek, amit sajnos itt nem tudok venni, és nagyon szükséges
volna pedig, egy vámmentes szeretet/póstai csomagot felírással (direkt
lakásomra cimezve. Cacaot, kis csokoládét, teát, halkonzervet; egy kérést füzök
még hozzá minden egyes tárgyat, tessék még külön papírba burkolni, hogy ne
hulljon ki az uton és így tönkre nem megy.
Még egy nagy kéréssel fordulok
Professor úrhoz, ha lenne oly szíves Trnavába telefonálni, érdeklődni, hogy 10
év (után) alatt, hogy a Sztripszky féle tömérdek kéziratokból nem e jött
valami nyomtatás alá? Mert a tudományos művek után a szerzői jog az özvegyet
illeti törvényesen[22].
Trnávaban a Spolok S.V(ojtecha)[23]
intézetbe van egy igen kedves ismerősöm Bálint Veronika Dr. Horák Poverenik
volt pesti titkárnője, akit szívből üdvözlök, talán ő is tud a kéziratokról
felvilágosítást adni, rajtam ezzel segíteni.
Bocsánatot kérek, hogy terheltem
soraimmal, de gondolva, hogy emberszeretetből és elhúnyt férjem emlékéért
meghallgatja kérésemet:
Maradtam igaz tisztelettel:
özv. Dr. Sztripszky Hiadorné
Cím.: Budapest XI.
Bocskai út 21. III.4.
[1] Vö. Borsa Gedeon: Sztripszky Hiador. A Könyvtáros. IX. 1959. 4.sz. 263-266; V(endelín) J(ankovič): Poznámky k bibliografickým prácam Hiadora Stripského a k ich slovenským vztahom. Kninica. 1958. 70-77; Udvari István: Adatok Sztripszky Hiador munkásságáról. Könyv és Könyvtár. XX. 1998. 67-97.
[2] Erről adatokat ld. Udvari id. mű. 74-75; Dr.Beloň Rusinský (=Sztr.H.): Literárne nákresy. Budapest, 1940; Terézia Kaayová: Inventár rukopisov Archívu literatúry a umenia Matice Slovenskej. XXIII. Fondy 155-158. Martin, 1996. 12-13, 18; Jankovič id. mű. 70.
[3] A katolikus szlovákok 1870-ben alakult egyesületéről ld. Hadrián Radvani: Bibliografia výdaní Spolku Sv. Vojtecha. 1870-1994. Trnava, 1996; Vojtech Strelka: Panteón dejatelov Spolku Svätého Vojtecha v Trnave. Trnava, 1995.
[4] Erről ld. Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 221. Fol. A. č.4.; Fasc. 483. č 337.
[5] Ld. Ivan Panykevics levelét Alexander Novákhoz. Fasc. 221. Fol. A. č 4. A cseh nyelvű levelet magyar fordításban függelékként teljes egészében közzétesszük.
* Lelőhelye: Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 221. Fol. A. № 4. A cseh nyelvű levelet fordította, jegyzetekkel ellátta: Udvari István.
[6] Pöstyényi Ján (1891-1980) 1920-1945 között a Szent Adalbert Egyesület igazgatója.
[7] A Ruszinok Erdélyben c. dolgozat Sztripszky hagyatékában ma nem lelhető fel. Sztripszky kéziratát lelőhelyre történő utalás nélkül Panykevics több dolgozatban is idézi, egy dolgozatának tárgyát pedig Sztripszky kézirata képezi. Vö. Panykevics Iván: Szemihorodszke paramijne csitannya pro pimsztu Jaroszlava na Szvjatopolkovi za ubittya Borisza is Hliba. (=Erdélyi parémia (szentírási olvasmány) Jaroszlav bosszúállásáról Szvjatopolkon Borisz és Gleb meggyilkolásáért.) Slavia. Praha, 1949. 1-2. sz. 86-99. Ld. még pl. Panykevics, I.: Ukrajinszko-bolharszki movnyi zvjazki v Szemihorogyi. (=Ukrán-bolgár nyelvi kapcsolatok Erdélyben). Slavia. 1955. 2-3 sz. 211-240.
[8] A kézirat nem található meg Sztripszky hagyatékában.
[9] A magyar nyelvből Ungvár környéki ruszin népnyelve fordított gazdálkodási tanácsadót Sztripszky egy a népnyelven alapuló ruszin nyelvemlékek jelentőségét hangsúlyozó alapos tanulmánnyal és szótárral kívánta közreadni, de az nem jelent meg, csupán korrektúra példányainak részei őrződtek meg. Vö. Csucska P.P.: Zakarpatoukrajinszka pamjatka naukovo-populjarnoho sztilju kincja XVIII. szt. Zapiszki naukovoho tovarisztva. 4-5. Prjasiv, 1977. 135-166.
[10] Vö. Boksay Emil - Révay Gyula - Dr. Brascsajkó Mihály: Magyar-ruszin szótár. Ungvár, 1928.
[11] A szótár Sztripszky hagyatékában nem lelhető fel. Külön vizsgálandó, nem került -e át a Szent Adalbert Egyesület könyvtárába.
[12] A Panykevics által felsorolt gépiratos cikkek egyike sem található meg Sztripszky hagyatékában.
[13] Egyik kézirat sem lelhető fel Sztripszky hagyatékában.
[14] A Panykevics által jelzett külön köteg a hagyatékban nem lelhető fel. A Ruthenica 1919 dossziéban egyetlen egy 1919-ben keletkezett dokumentum, egy hangversenyre szóló magyar-ruszin kétnyelvű meghívó található. Vö. Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat. Fasc. 270. Fol. 6.
[15] A hagyatékban nem lelhetők fel.
[16] Megőrződött pl. az RMK hat gyűjtőfüzete. Vö. Fasc. 259. Fol. A. № 1; a székely út vásárlókönyve 1902-ből; egy erdélyi gyűjtőfüzet szintén a század elejéről. Vö. Fasc. 263. Fol. A.; négy kisméretű iskolai füzetbe írt ún. daloskönyv a XIX. század végéről. Vö. Fasc. 270. Fol. A. A tulajdonosok ill. lejegyzők nevei: 1. Fülöp József bözödi lakos Udvarhelyszék és székelykeresztúri járásbeli lakos (1902); Kovács Béla Bereg vármegye, Rákos (1892); Fóris Mihály Marosvásárhely (1876); Borporal Kuri János Havacstő (1896).
[17] Sztripszky hagyatékában Nagyszombatban csak kevés levél található, melyeknek zöme szlovák nyelvű.
[18] Ignatij pap prédikációi bőrkötésben megtalálhatók Nagyszombatban. Vö. Fasc. 254. Fol. A. №. 6. A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet a Kárpátaljai Tudományos Társaság irodalmi hetilapjában Sztripszky rövid ruszin nyelvű közleményben ismertette. Vö. Szobornyik iereja Ignatija (okolo 1660). Literaturna negyilja. III. évf. 1943. № 13. 149-153.
[19] Anton Baník (1900-1978) 1932-től a Szent Adalbert Egyesület könyvtárosa és levéltárosa, 1938-tól a turócszenmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtár munkatársa, egy időben pedig igazgatója.
[20] Horák Alexander római katolikus pap (1911)1940-1948 között a Szent Adalbert Egyesület elnöke ill. igazgatója. Sztripszkyné levele szerint, egyéb szlovák egyházak papjaihoz hasonlóan, ő is agitált a magyarországi szlovákok között, azokat Csehszlovákiába történő áttetelepülésre biztatva.
[21] Poverenik, szlovák szó = megbízott. A Magyarországon működő, a csehszlovák-magyar lakosságcsere ügyében az egykori csehszlovák állam javára agitáló misszió megbízottja.
[22] A Sztripszky-féle tömérdek kéziratból semmi nem jelent meg.
[23] Spolok Svätého Vojtecha = Szent Adalbert Egyesület.