Udvari István

Hogyan kallódtak el  ruszin kulturális értékek?

              Sztripszky Hiador bibliográfus, néprajzkutató, műfordító és nyelvész jelentős helyet vívott ki magának a magyar, a szlovák s a ruszin bibliográfia történetében[1]. 1912-ben látott napvilágot az „Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának I-II. kötetéhez” c.,  ma már komoly könyvészeti ritkaságnak számító fontos bibliográfiája. A nagyszombati Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltárában töredékesen megőrződött hagyatéka alapján megállapítható, hogy a tudós a RMK adatainak kiegészítésével, bővítésével, ezek szerkesztésével és nyomtatásra való előkészítésével váratlanul bekövetkezett haláláig (1946. március 8.) foglalatoskodott.

         Sztripszky Hiador küzdelmes életének még a Magyar Néprajzi Múzeumhoz köthető szakaszában (1909-1918) kapcsolatba került a szlovák művelődés és tudomány egyes képviselőivel. A két világháború között pedig több szlovák tudományos és kulturális műhellyel is kapcsolatokat ápolt. Levelezésében, dolgozataiban, fellépett a csehszlovakizmus, – a cseh és szlovák nemzet és nyelv egységének hazugságra épített elmélete ellen, s széles bázison alapuló bibliográfiai adatgyűjtésére támaszkodva tagadta a Csehszlovákiában akkor hivatalosnak minősülő tételt a szlovákok ezeréves elnyomásáról. Számos levelében és dolgozatában cáfolta a cseh tudományos körök által terjesztett konjunkturális tételt „hogy ezer évig itt nem történt semmi.” Sok könyvészeti adattal és több dolgozattal, magyarországi közgyűjteményekben készített fényképekkel, s olykor értékes könyvek budapesti vásárlásával támogatta a szlovák nyelvi és kulturális autonómia kibontakozását a csehszlovakizmus béklyójából. Itt csupán jelezzük, hogy Sztripszky szlovakisztikai tevékenysége, kapcsolata a szlovák művelődés képviselőivel teljességgel feldolgozatlan[2].[1]

         Sztripszky hagyatéka 1946 tavaszán, közvetlenül a tudós halála után az akkori budapesti csehszlovák misszión keresztül Nagyszombatba került, a nagyszombati Szent Adalbert Egyesület Könyvtárába[3], majd Irodalmi Levéltárába, ahol töredékei ma is fellelhetők.  A Szent Adalbert Egyesület az anyagi gondokkal küzdő, nyugdíjas kutatótól még életében megvásárolta a szlovák vonatkozású kéziratainak és könyveinek egy részét, azzal a feltétellel, hogy ezeket az Egyesület majd halála után veheti át. Sztripszky váratlan elhunytát követően a megélhetési gondokkal magára maradt özvegye azonban az egész hagyatékot átadta Alexander Horák prelátusnak, a Szent Adalbert Egyesület elnökének, azzal a kikötéssel hogy a kiadó jogok őt, az özvegyet illetik meg. A hagyaték megszerzésének és gyors Csehszlovákiába történő elszállításának célja, Aleksander Horák egyik levele szerint az volt, hogy az értékes gyűjtemény egészét biztosítsák a szlovák tudomány számára. Az anyag Nagyszombatba kerülését követően felmerült az is, hogy a Szent Adalbert Egyesületet meg nem illető magyar vonatkozású fondok kerüljenek vissza Budapestre[4].

         A Nagyszombatba került teljes Sztripszky-hagyaték első rendezője Ivan Panykevics prágai egyetemi docens, ukrainista nyelvész volt. A magyar nyelvet és kultúrát nem ismerő Panykevics az évtizedeken át szervesen épülő Sztripszky-irattárat módszertanilag egyáltalán nem helyeselhető módon három csoportra bontotta: magyar, szlovák és kárpátaljai ruszin részre. A hagyaték rendezésén 1946-47-ben három hétig dolgozó Panykevics Alexander Horákhoz írott leveléből képet nyerhetünk Sztripszky irattáráról, melyet a hatvanas évek elején bekövetkezett viszonylag szakszerű feldolgozásáig és leltárba vételéig nyitott szekrényekben tároltak, a kölcsönbe adott iratokat nem dokumentálták. A hagyaték szerves egységét sajnálatos módon, már Panykevics megbontotta, s az később egyre fogyott, folyamatosan kisebbedett, szétszóródott, sérült, jelentős része pedig eltűnt vagy kallódik valahol.

      Eltűnt vagy lappang Sztripszky kiterjedt levelezésének magyar, ruszin és ukrán nyelvű része. A Panykevics által jelzett ruszin és ukrán nyelvű, ill. tematikájú irattári anyagból szinte semmi sem található meg Nagyszombatban. A magyar nyelvű ill. tematikájú hagyatékrész ma alig van képviselve. Hiányoznak a Panykevics által jelzett gép- ill. kéziratos Sztripszky-  dolgozatok[5]. Az önzés és mohóság nyomán Nagyszombatba került teljes Sztripszky-hagyaték megcsonkulásában, szétszóródásában szerepet játszott annak rendkívül szakszerűtlen előzetes feldolgozása, de igazi oka talán mégis az volt, hogy a katolikus Szent Adalbert Egyesület tevékenységét 1948 után a csehszlovák hatalom erősen korlátozta, sőt egy időre bezárták az egyesület levéltárát, könyvtárát, ill. az utóbbit világi kezelésbe adták.

     A Sztripszky- hagyaték sorsát illusztrálandóan az alábbiakban három levelet teszünk közzé.

 

 

 

 

Ivan Panykevics prágai egyetemi docens levele Alexander Horákhoz. Prága, 1947. december 17.

Lelőhelye: Nagyszombat-Trnava, Fasc. 221. № 4.a.

 

 

                                                                    V Praze, dne 17. prosince 1947.

 

Velevážený pane předsedo,

 

         byl  jsem již po druhé v Trnavě, abych ve Spolku sv. Vojtěcha mohl pokračovati v uvedení do pořádku a v studování rukopisů mého zemřelého přítele Dr. Hiadora Sztripszkého. V době prázdnin pracoval jsem na třídění rukopisů podle obsahu a rozdělil jsem materiál na tři skupiny: maďarskou, slovenskou a podkarpatoruskou nebo ukrajinskou. Tato poslední skupina pre mně osobně a pro kraj, ve kterém jsem ztravil 20 lét, je velice zajímavá a důležitá. Pracoval jsem v blizkém oboru, co zemřelý můj přítel, v etnografii  a v jazykovědě. Při navštěvě v Užhorodě spolu jsme debatovali a proto jého pozůstalost je pro mně tak drahá, a bylo by i pro samou vědu velice bolestné, kdybý věci veliké vědecké hodnoty byly ponecháné osudu. Pravě jsem slyšel od V. pana prelata Peštényiého, že se věci mají vrátit do Pešti, kde pro aspoň část jeho pozůstalosti nemá nikdo zájem.

         Najdůležitější jeho práci považují rukopis z r. 1906 „Sedmihradšti Rusini, psáný ukrajinsky. Práce měla býti uveřejněna ve Lvově ve vědeckém spolku jm. T. Ševčenka, kterého členem byl i zemřelý Dr. H. Sz. Nevím, z jakých důvodů nedošlo k tisku, ale tato práce zásadně i dnes neztratila na své hodnotě. S malými změnami mohla by býti i dnes uveřejněna. Ještě v r. 1942 psal jsem svému příteli, aby upravil tuto práci pro tisk. Konstatoval jsem, že začal ji znuvu psát v maďarském jazyku, ale dospěl jen k 5. stránce.

         Druhá práce připravená ještě kolem 1910 r. a pak podána  do tisku v r. 1919 pod tit. „Pomuščnik v domuvstvi N.Teodoroviče z r. 1791”, byla Dr. H.Sztripszkým postoupena cestou koupí spolku „Prosvita” v Užhorodě v r. 1922. Byla zařaděna do museálních sbírek tohoto spolku a má jeho razítko a číslo. Nevím jakým způsobem se dostala zpět do rukou zemřelého. Jmenem tohoto spolku musím žádati o vracení tohoto rukopisu filiálce – odbočce v Prešově. Original Teodorovičův se nacházel také v museum Prosvity v Užhorodě.

         Zemřelý připravoval také maďarsko-rusinský (ukrajinský) slovník. Dělal to tak, že k hotovému slovníku Bokšaje-Revaje dopisoval doplníky na listcích, vlepených mezi listky slovnikovými. Doplníky mají cenu jen pro znalce, protože pravopisem školním kreslil původní dialektické slovo. Tento slovník prostudoval jsem důkladně.

Našel jsem celou řadu článků psaných na stroje, část těchto článků byla uveřejněna v Užhorodě v době okupace a ohledně jiných nemohu zjistit, byly-li již tištěny, nebo ne. Jsou to články: 1., Nazva sela Nelipeno, 2., Orosz Idecz, 3., A bajka – juhrol,  4., Borzsova,  5., Széljegyzetek szlavisták számára, 6., Verőce és Verecke,  7., O biskupovi Olšavském. To by mohla dáti odpověď jedině vdova po Dr H.Sz. Ze starších dob, asi z dob studentských, pocházejí dva rukopisy obsahu etnografického, týkající se byv. Podk. Rusi. Jsou psáné ukrajinsky.

         Do zvláštního obalu dal jsem věci týkající se  ,,Ruské Krajiny” z r. 1919. Poznamenal jsem ten obal ,,politicky důležité”. Mohou míti cenu pro dějiny národního probuzení Podk. Rusínů.

Do zvláštích dvou obalů dal jsem zápisníky z jeho exkursí a tam se nacházejí poskarpatské písně a jiné historické poznámky. Prostudovati neměl jsem čas. Jiné zápisníky jsou v oddělení maďarském.

         Do zvláštní /skřině/ bedny jsem dal jeho vědeckou kartoteku.

Je tam také jeho korespodence, která vyžáduje zvláštní práce pro její uspořadání, a to mohla by udělati jen paní vdova.

Dovolil jsem si podáti Vám, Velevážený pane předsedo, jen stručně to, co jsem mohl konstatovati po mé osi tři týdny trvající práce. Nebral jsem do uvahy knihovnu, která v části ruské nemá cenu, poněvadž to jsou většinou knihy školní, nebo vypůjčené ze školních knihoven, ovšem, az na malé vyjímky.

Z důvodů věcných a také slovanské vědy obrácím se na Vás, Velevážený pane předsedo, aby ste zachranil slovanské věci pro nás a ponechal je v Trnavě, nebo uložil v Praze v Slovanském ústavu, kde by pro studium byly přistupnější. Vyžadalo by to také diskuse ustní a velice by mně těšilo, kdyby ste při svém zájezdu do Prahy, jak mne informoval o tom pan prelat, mohl se, sejíti sa se mnou.

S plnou úctou zůstává

Vám oddaný

Ivan Paňkevič

univ. docent

Praha XIV, 65, Žateckých  17/9

 

P.S. Maramorošký rukopis kazaní prostudoval jsem ješte minuly rok, a konstatoval jsem, že tato kazaní jsou známé z jiných rukopisů. Dr. Sztripszky podal datum psaní tohoto rukopisu asi 1665, ale nevím odkud to vzal.

 

 

Panykevics Iván, a prágai Károly Egyetem docensének levele Alexander Horákhoz a Szent Adalbert Egyesület elnökéhez*

 

Igen Tisztelt Elnök Úr.

                                              

Prága, 1947. december 17.

 

Már kétszer voltam Nagyszombatban, hogy a Szent Adalbert Egyesületben folytathassam elhúnyt barátom, dr. Sztripszky Hiador kéziratainak rendezését és tanulmányozását. A szünidőben a kéziratokat tartalmilag osztályoztam, s az anyagot három csoportra osztottam: magyar, szlovák és kárpátaljai ruszin vagyis ukrán. Az utóbbi csoport számomra és annak a vidéknek, ahol húsz esztendőt eltöltöttem különösképpen érdekes és fontos. Elhúnyt barátom által művelt szakterületeken, – a néprajz és nyelvészet terén működtem magam is. Ungvári látogatásai idején többször is  eszmét cseréltünk egymással, ezért hagyatéka számomra nagyon kedves és értékes, s a tudomány szempontjából is rendkívül fájdalmas lenne, ha a nagy tudományos értékkel bíró dolgokat sorsára hagynánk. Pedig Pöstyéni prelátus úrtól[6] éppen azt hallottam, hogy ezeknek az anyagoknak vissza kell kerülniük Pestre, ahol Sztripszky hagyatékának legalábbis egy része senkit sem érdekel.

Legfontosabb munkájának az 1906-ban elkészült  „Ruszinok Erdélyben”  c. ukrán nyelvű kéziratát tartom[7]. E dolgozatnak Lvovban, a Sevcsenko Tudományos Társaságnál kellett volna megjelennie, melynek tagja volt a megboldogult dr. Sztripszky Hiador is. Nem tudom, mi okból nem került nyomdába, de e dolgozat tulajdonképpen ma sem veszített értékéből,  s kisebb változtatásokkal ma is megjelentethető lenne. Még 1942-ben kértem barátomat, hogy készítse elő sajtó alá munkáját. Aztán azt konstatáltam, hogy magyar nyelven elkezdte azt újra írni, de csak az 5. oldalig jutott el.

A másik (kéziratos) munkája még 1910 körül elkészült[8], de csak 1918-ben került nyomdába[9] Pomuscsnik v domuvstvi  N. Teodorovicsa z  r. 1791 (=„N.Teodorovics gazdálkodási kalauza 1791-ből”) címmel s, melyet dr. Sztripszky H. 1922-ben eladott az ungvári Proszvita egyesületnek. A dolgozatot besorolták a nevezett egyesület muzeális gyűjteményébe, s ennek megfelelően viseli annak pecsétjét, leltári számát. Nem tudom, mily módon került vissza az elhúnyt kezeihez. Ezen egyesület nevében kérnem kell tehát, hogy a  kéziratot jutassák vissza a Proszvita eperjesi fiókjának filiáljának. Teodorovics eredetije a – Proszvita múzeumában Ungvárott található.

A megboldogult egy magyar-ruszin (ukrán) szótáron is dolgozott, melyet úgy végzett, hogy Boksay-Révay kész szótárának[10] oldalai közé ragasztott lapokra pótlásokat írt be. E kiegészítések csak szakember számára jelentenek értéket, mert iskolai helyesírással tüntette fel a nyelvjárási szavakat. E szótárt alaposan áttanulmányoztam[11].

Egy egész sor gépiratos cikket is találtam[12], melyeknek egy része Ungvárott az okkupáció éveiben megjelent, más részükről viszont nem tudom megállapítani publikálva vannak-e vagy sem. A következő cikkekről van szó:  1., Nazva szela Nelipino  ”Nelipino – Hársfalva falu nevéről”  2., Orosz Idecz  3., A bajka – juhról  4. Borzsava  5. Széljegyzetek szlavisták számára  6. Verőcze és Verecke  7. O biskupovi Olšavském.  A megjelenés kérdésére csak dr. Sztripszky H. özvegye tudna választ adni. A korábbi korszakokból, valószínűleg Sztripszky egyetemi éveiből származik két Kárpátaljára vonatkozó néprajzi tárgyú, ukrán nyelvű kézirata[13].

Külön kötegbe tettem a „Ruszka Krajnyát” érintő dolgokat 1919-ből[14]. Ezt a köteget „politikailag fontos” jelzéssel láttam el. A kárpátaljai ruszinok nemzeti ébredése történetére nézve értékes forrást jelenthetnek.

Két külön kötegbe tettem gyűjtőútjainak jegyzetfüzeteit, melyekben kárpátaljai dalok, valamint történeti jegyzetek is találhatók[15]. Nem volt időm áttanulmányozni őket. Egyéb jegyzetfüzetek a magyar dokumentumcsoportban vannak[16].

Külön ládába tettem a tudományos kartotékját.

Levelezése is ott található[17], mely külön rendezést igényel, amit csak az özvegye tudna elvégezni.

 

Igen Tisztelt Elnök Úr,  arra szorítkoztam csupán, hogy tömören foglaljam össze azt, amit a mintegy háromhetes munkám nyomán konstatáltam. Tekintet nélkül hagytam a könyvtárat, melynek orosz része érdektelen, mivel nagyobb részben tankönyvekből vagy iskolai könyvtárakból kölcsönzött könyvekből áll.

Lényeges okok folytán, többek között a szláv tudomány érdekében fordulok Önhöz, Igen Tisztelt Elnök Úr, hogy őrizze meg a szláv dolgokat számunkra, s tartsa azt Nagyszombatban vagy helyezze el Prágában a Szláv Intézetben, ahol a kutatás számára elérhetőbbek lennének. E kérdés szóbeli eszmecserét is igényelne, ezért nagyon örülnék, ha tervezett prágai útja során, melyről a prelátus úr informált, találkozna velem.

 

 

Nagy tisztelettel maradok,

odaadó híve,  dr. Ivan Panykevics egyetemi docens

 

Prága XIV. 65. Žateckých  17/9.

 

PS.  A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet[18] még az elmúlt esztendőben áttanulmányoztam, és megállapítottam, hogy ilyen prédikációk ismertek más kéziratokból is. Dr. Sztripszky a kézirat keletkezését  1665-ra datálja, de nem tudom honnan vette ezt.

 

 

 

 

 

Alexander Horák, a Szent Adalbert Egyesület elnökének levele Ivan Panykevics prágai docenshoz. Trnava, 1947. december 31.

Lelőhelye:  Nagyszombat-Trnava, Fasc. 221. fol. A. 4.b.

 

SPOLOK SV. VOJTECHA V TRNAVE

ZALOŽENÝ ROKU 1870 – ŠEKOVÉ KONTO: 3232

Ústredie v Trnave: telefon č. : 27-45

---------------------------------------------------------------------            TRNAVA 31.decembra 1947.

 

Vežavážený  pán professor !

 

         Dostal som Vᚠvzácny prípis ohžadom pozostalosti nebohého prof. Hyadora Stripského. Vežmi sa teším, že prejavujete záujem o ňu. Na jednotlivé Vašedotazy dovožujem si Vám odpoveda  toto:

         Pri doprave spomenutého materiálu na Slovensko viedla ma práve snaha zachráni ho pre našu vedu. Celý materiál som od nebohého odkúpil ešte za jeho života. Rukopisný materiál bol zostal u neho, lebo na ňom pracoval až do smrti, ale bol tiež zahrnutý v kúpe s tým, že si ho môžem prevzia po jeho smrti. Zomrel náhle, zanechajúc svoju manželku v najväčšej biede. Pri prevzatí rukopisného materiálu som urobil s jeho paňou smluvu, podža ktorej mi odovzdáva materiál s tým, že budem chráni autorské právo pre ňu. K tomuto mám od pani Stripskej plnú moc.

         Pani Stripskú aj teraz podporujem z vlastných prostriedkov.

Myslím, že aj Vy ráčite by celkom spokojný s týmto mojím rozhodnutím: Aj knižný aj rukopisný materiál nech zostane v depozite Spolku sv. Vojtecha v Trnave. V tunajšom archíve bude stále k dišpozícii vedeckým pracovníkom.

         Rukopisy, ktoré sú celkom alebo čiastočne pripravené na knižné vydanie za účelom zredigovania a pripravy pod tlač, Vám Spolok sv. Vojtecha v Trnave vydá na základe môjho zplnomocnenia, ktoré Vám ihned dám, akonáhle dostanem od Vás smluvu zaisujúcu pre vd.Stripskú obvyklý autorský honorár.

         Ohžadom rukopisu: Pomuščnik v domuvství N Teodoroviče z r. 1791, nakožko nám už autor nemôže da vysvetlenie akým spôsobom sa rukopis dostal zpät k nemu, museli by ste mi predloži dôkazy o tom, že rukopis bol už raz predaný a honorár bol autorovi vyplatený. Potom by som v tomto smysle informovaž pani Stripskú.

         Keďže je tu nebezpečie, žeby maďarské vedecké kruhy tiež prejavily o materiál záujem – a našou snahou je zachráni ho pre našu vedu – prosím, aby ste všetky listy týkajúce sa tohoto predmetu neposielali poštou priamo do Budapešti, ale na adresu môjho brata do Bratislavy: Gejza Horák, učitež, Bratislava, Svätovojtešská ulica 24.

         Aj sám by som sa vežmi rád stretol s Vami osobne, ale žiaž teraz mi je nie možné cestova do Prahy. Príležitostne Vás však určite naštívim.

Aj zatial ráčte prija môj srdečný pozdrav a prianie všetkého dobrého a veža úspechov v novom roku.

                                                                  S prejavom úcty

                                                                                              Alexander Horák

Sztripszky Hiador özvegyének levele Anton Baníkhoz. Budapest, 1957. március 6.

Lelőhelye: Szlovák Nemzeti Könyvtár Irodalmi Levéltár. № 132 0 22.

 

B(uda)pest. 1957.III/6

 

Igen tisztelt Dr. Anton Baník[19]  professor Úr!

 

         Tisztelettel kérem az alábbi kérésemet figyelembe venni és segítségemre lenni, hogy az Önök tudományos Intézetétől végre megkaphassam azoknak a tudományos könyveknek az árát, amelyet elhunyt férjem Dr.Sztripszky Hiador pont az ostrom előtt az Intézetnek elküldött.

         Erről tudomása van Dr. Baník professzor urnak, amennyiben említést is tett 1946-ban Dr. Horak[20] Poverenik[21] jelenlétébe, mikor Budapesten látogatást tettek nálam. Akkor kértem is Professzor urat a közbenjárásért, hogy megkaphassam a könyvek árát, utána többször írtam Bratislávába Dr. Horák Pov(erenik)nek, hogy sürgesse a  könyvügyet, de sajnos hosszú 10 év után sem kaptam meg.

         1951-be kitelepítettek Heves m(egyébe). 1954-be meghalt ott a nővérem és, ott most szept. végén 6 (keserves szenvedés) év után tudtam ismét B(uda)pestre visszajönni amikor a letelepedés(i) engedély megszűnt, természetesen mindenemet elveszítettem, hontalanná váltam –  közbe 80 éves, beteges törődött asszony vagyok, gyermektelen támasz nélkül, egy gyermekkori barátnőm, (aki) jóvoltából vett magához, adott ideiglenes lakást.

         Én nem alamizsnát kérek, hanem a jogos nékem járó összeget, nagyon jól tudom volt jó néhány könyv, férjemmel együtt csomagoltam és tudom értéke is van azoknak, hiszen egy gyermekmese könyv is 20-30 ft. egy regény 50 ft-tól – hát egy ritka tudományos könyv??

         A pénzátutalás nehézségben ütközik és talán én is jobban járok, ha a könyvek fejében élelmet tetszik küldeni az alátáplált szervezetemnek, amit sajnos itt nem tudok venni, és nagyon szükséges volna pedig, egy vámmentes szeretet/póstai csomagot felírással (direkt lakásomra cimezve. Cacaot, kis csokoládét, teát, halkonzervet; egy kérést füzök még hozzá – minden egyes tárgyat, tessék még külön papírba burkolni, hogy ne hulljon ki az uton és így tönkre nem megy.

         Még egy nagy kéréssel fordulok Professor úrhoz, ha lenne oly szíves Trnavába telefonálni, érdeklődni, hogy 10 év (után) alatt, hogy a Sztripszky féle tömérdek kéziratokból nem – e jött valami nyomtatás alá? Mert a tudományos művek után a szerzői jog az özvegyet illeti törvényesen[22].

         Trnávaban a Spolok S.V(ojtecha)[23] intézetbe van egy igen kedves ismerősöm Bálint Veronika Dr. Horák Poverenik volt pesti titkárnője, akit szívből üdvözlök, talán ő is tud a kéziratokról felvilágosítást adni, rajtam ezzel segíteni.

         Bocsánatot kérek, hogy terheltem soraimmal, de gondolva, hogy emberszeretetből és elhúnyt férjem emlékéért meghallgatja kérésemet:

                            Maradtam igaz tisztelettel:

 

                                                                  özv. Dr. Sztripszky Hiadorné

Cím.:  Budapest XI.

Bocskai út 21. III.4.


[1] Vö. Borsa Gedeon: Sztripszky Hiador. A Könyvtáros. IX. 1959. 4.sz. 263-266; V(endelín) J(ankovič): Poznámky k bibliografickým prácam Hiadora Stripského  a k ich slovenským vzt’ahom. Knižnica. 1958. 70-77; Udvari István: Adatok Sztripszky Hiador munkásságáról. Könyv és Könyvtár. XX. 1998. 67-97.

[2] Erről adatokat ld. Udvari id. mű. 74-75; Dr.Beloň Rusinský (=Sztr.H.): Literárne nákresy. Budapest, 1940; Terézia Kaššayová: Inventár rukopisov Archívu literatúry a umenia Matice Slovenskej. XXIII. Fondy 155-158. Martin, 1996. 12-13,  18; Jankovič id. mű. 70.

[3] A katolikus szlovákok 1870-ben alakult egyesületéről ld. Hadrián Radvani: Bibliografia výdaní Spolku Sv. Vojtecha. 1870-1994. Trnava, 1996; Vojtech Strelka: Panteón dejatel’ov Spolku Svätého Vojtecha v Trnave. Trnava, 1995.

[4] Erről ld. Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 221. Fol. A. č.4.; Fasc. 483. č 337.

[5] Ld. Ivan Panykevics levelét Alexander  Novákhoz. Fasc. 221. Fol. A. č 4. A cseh nyelvű levelet magyar fordításban függelékként teljes egészében közzétesszük.

* Lelőhelye: Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 221. Fol. A. № 4.         A cseh nyelvű levelet fordította, jegyzetekkel ellátta: Udvari István.

[6] Pöstyényi Ján (1891-1980)  1920-1945 között  a Szent Adalbert Egyesület igazgatója.

[7] A Ruszinok Erdélyben c. dolgozat Sztripszky hagyatékában ma nem lelhető fel. Sztripszky kéziratát  lelőhelyre történő utalás nélkül Panykevics több dolgozatban is idézi, egy dolgozatának tárgyát pedig Sztripszky kézirata képezi. Vö. Panykevics Iván: Szemihorodszke paramijne csitannya pro pimsztu Jaroszlava na Szvjatopolkovi za ubittya Borisza is Hliba. (=Erdélyi parémia (szentírási olvasmány) Jaroszlav bosszúállásáról Szvjatopolkon Borisz és Gleb meggyilkolásáért.) Slavia. Praha, 1949. 1-2. sz. 86-99. Ld. még pl. Panykevics, I.: Ukrajinszko-bolharszki movnyi zvjazki v Szemihorogyi. (=Ukrán-bolgár nyelvi kapcsolatok Erdélyben). Slavia. 1955. 2-3 sz. 211-240.

[8] A kézirat nem található meg  Sztripszky hagyatékában.

[9] A magyar nyelvből Ungvár környéki ruszin népnyelve fordított gazdálkodási tanácsadót Sztripszky egy a népnyelven alapuló ruszin nyelvemlékek jelentőségét  hangsúlyozó alapos tanulmánnyal és szótárral kívánta közreadni, de az nem jelent meg, csupán korrektúra példányainak részei őrződtek meg. Vö. Csucska P.P.: Zakarpatoukrajinszka pamjatka naukovo-populjarnoho sztilju kincja XVIII. szt. Zapiszki naukovoho tovarisztva. 4-5. Prjasiv, 1977. 135-166.

[10] Vö. Boksay Emil - Révay Gyula - Dr. Brascsajkó Mihály: Magyar-ruszin szótár. Ungvár, 1928.

[11] A szótár Sztripszky hagyatékában nem lelhető fel. Külön vizsgálandó, nem került -e át a Szent Adalbert Egyesület könyvtárába.

[12] A Panykevics által felsorolt gépiratos cikkek egyike sem található meg Sztripszky hagyatékában.

[13] Egyik kézirat sem lelhető fel Sztripszky hagyatékában.

[14] A Panykevics által jelzett külön köteg a hagyatékban nem lelhető fel. A Ruthenica 1919 dossziéban egyetlen egy 1919-ben keletkezett dokumentum, egy hangversenyre szóló magyar-ruszin kétnyelvű meghívó található. Vö. Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat. Fasc. 270. Fol. 6.

[15] A hagyatékban nem lelhetők fel.

[16] Megőrződött pl. az RMK hat gyűjtőfüzete. Vö. Fasc. 259. Fol.  A. № 1; a székely út vásárlókönyve 1902-ből; egy erdélyi gyűjtőfüzet szintén a század elejéről. Vö. Fasc. 263. Fol. A.; négy kisméretű iskolai füzetbe írt ún. daloskönyv a XIX. század végéről. Vö. Fasc. 270. Fol. A.  A tulajdonosok ill. lejegyzők nevei: 1. Fülöp József bözödi lakos Udvarhelyszék és székelykeresztúri járásbeli lakos (1902); Kovács Béla Bereg vármegye, Rákos (1892); Fóris Mihály Marosvásárhely (1876); Borporal Kuri János Havacstő (1896).

[17] Sztripszky hagyatékában Nagyszombatban csak kevés levél található, melyeknek zöme szlovák nyelvű.

[18] Ignatij pap prédikációi bőrkötésben megtalálhatók Nagyszombatban. Vö. Fasc. 254. Fol. A. №. 6. A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet a Kárpátaljai Tudományos Társaság irodalmi hetilapjában Sztripszky rövid ruszin nyelvű közleményben ismertette. Vö. Szobornyik iereja Ignatija (okolo 1660). Literaturna negyilja. III. évf. 1943. № 13. 149-153.

[19] Anton Baník (1900-1978) 1932-től a Szent Adalbert Egyesület könyvtárosa és levéltárosa, 1938-tól a turócszenmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtár munkatársa, egy időben pedig igazgatója.

[20] Horák Alexander római katolikus pap (1911–)1940-1948 között a Szent Adalbert Egyesület elnöke ill. igazgatója. Sztripszkyné levele szerint, egyéb szlovák egyházak papjaihoz hasonlóan, ő is agitált a magyarországi szlovákok között, azokat Csehszlovákiába történő áttetelepülésre biztatva.

[21] Poverenik, szlovák szó = megbízott. A Magyarországon működő, a csehszlovák-magyar lakosságcsere ügyében az egykori csehszlovák állam javára agitáló misszió megbízottja.

[22] A Sztripszky-féle tömérdek kéziratból semmi nem jelent meg.

[23] Spolok Svätého Vojtecha = Szent Adalbert Egyesület.


[1]