Aranyszájú
Szent János Liturgiájának első magyar nyelvű fordítása
Krucsay Mihály Munkács-egyházmegyei kanonok 1793-ban magyar
nyelvre fordította Aranyszájú Szent János liturgiáját, mely Lupess István
tímári parókus 1814-ben készült másolatában őrződött meg. E Közép-Zemplénben
keletkezett fordítás Szabolcs vármegyében, a hajdúdorogi esperesi kerülethez
tartozó Tímár községben készült másolatát és az azt követő több magyar nyelvű
imákat tette közzé facsimilében Ivancsó István, a Szent Atanáz Hittudományi
Főiskola rektora és Liturgikus Tanszékének vezetője.
A Lithurgia kéziratát egykor Timkó Imre hajdúdorogi
megyéspüspök egy budapesti antikváriumban fedezte fel s vásárolta meg. A püspök
halála után a kéziratos kötet a Hittudományi Főiskola Könyvtárában került
elhelyezésre. 2000-ben restaurálták, s az elmúlt évben hasonmás kiadásban
megjelent. A facsimile megjelentetésével Ivancsó István nagy szolgálatot tett
egyházának, a hazai filológiának és Észak-Kelet-Magyarország hely-és
művelődéstörténetének. Ismeretes a történelmi háttér, mégis érdemes röviden
felvázolni a fordítás megszületésének és kéziratban maradásának néhány mozzanatát. A magyar anyanyelvű görög
katolikus hívek a ruszin többségű Munkácsi Egyházmegyében és a román többségű
Nagyváradi Egyházmegyében éltek. Az egyházigazgatás nyelve, az országban
hivatalos latin mellett, a ruszin, illetve a román volt. Hasonlóképpen ruszin
és román volt a liturgia nyelve is. Már a XVII. század elejétől tetten érhető
az a törekvés, hogy a magyar hívek anyanyelvükön végezhessék a liturgiát és a
szertartásokat. E törekvéseik nem
vezettek eredményre, ezért a XIX. században önálló magyar görög katolikus
egyházmegye felállítását tűzték ki célul, ami a Hajdúdorogi Egyházmegye
felállításával 1912-ben meg is valósult. A magyar liturgiai nyelv viszont csak
1965-ben lett zsinatilag elfoglalva, addig csupán hallgatólagosan megtűrt
státusza volt. A Hajdú Kerület és Zemplén vármegye a reformkori
országgyűléseken rendszeresen szorgalmazták a magyar nyelvű liturgia
engedélyezését. Lucskay Mihály Munkács egyházmegyei prépost, a Munkácsi
Egyházmegye történetírója, nyelvtaníró többek között így érvelt a magyar
liturgiai nyelv ellen: „...a római katolikusok papja Nagyváradon, Debrecenben,
Pesten és Pozsonyban latinul misézik, jóllehet a hívek latinul nem beszélnek.”
Az első ismert teljes magyar nyelvű görög katolikus liturgia
fordítója gálszécsi parókusként, a sátoraljaújhelyi kerület espereseként
készítette el művét. Feltétlenül érdemes tudni róla, hogy Sátoraljaújhelyen is
paposkodott, s 1804-ben székesegyházi kanonokká valamint Zemplén vármegye
főesperesévé nevezték ki. 1814-ben hunyt el. A Hajdúdorogi Püspökség Levéltára
egy tiszteletére készült latin nyelvű névnapi köszöntőt is őriz. (Vö. Dudás
László (szerk.): A Hajdúdorogi Főesperesi Levéltár iratainak lajstroma és
mutatója. 1562–1819. Nyíregyháza, 1999. 53.).
A másoló, Lupess István parókus tevékenysége Szabolcs
vármegyéhez, annak is a Zemplénhez simuló részéhez kötődik. Lelkészi pályáját
Bűdön (ma Tiszavasvári) kezdte, majd Tímárra nevezték ki. 1821-ben, amikor
létrejött az új, tímári esperesi kerület annak első esperese lett, ami
egyértelműen az addigi lelkészi, egyházigazgatási tevékenységének elismerését
is jelentette. Lupess István tímári parókus azáltal is beírta nevét a magyar
történelembe, hogy ő tartotta keresztvíz alá 1848–49 egyik hősét, Vasvári Pált.
(Vö. Udvari István: Vasvári Pál családjáról, életéről. Tiszavasvári, 2003).
A Lithurgia ... fordítása egyházi – vagy ószláv nyelvből
készült. A fordítót ért nyelvi és művelődési hatások valamint a fordítás
nyelvezetének vizsgálata önálló tanulmányba kívánkozik. Az azonban első látásra
is kitűnik, hogy a fordítás a korabeli észak-kelet-magyarországi kultúrnyelven (irodalmi
nyelven) készült, amelyre lényegében a modern magyar irodalmi nyelv is épült,
amelyen Kazinczy Ferenc is alkotott. E sorok írója számára nem kétséges, hogy a
Lithurgia és az azt követő imák más-más nyelvi és helyesírási forrásra mennek
vissza. A Lithurgiában pl. a szóelemző helyesírási elv dominál (pl. állapotjáért, elmondja, engedj, stb.) az
imákban pedig a kiejtés elve
gyakrabban érvényesül (pl. megszabadullyak, áldozattyáért,
bocsánattyára stb.). A c hangot a Lithurgiában következetesen cz betűkapcsolat jelöli, az imákban
pedig előfordul a tz is. A
Lithurgiában és az imákban egyaránt előfordulnak í - ző és é - ző formák, de pl. a Lithurgiában az idvezéts, emléts, tekénts,
egyeséts,szólétjuk stb. é - ző
formák dominálnak, az imákban pedig az í
- ző alakok: tisztitsd, gyógyitsd, idvezits, szabadits, erősíts, stb.
Mint látjuk hangtanilag több észak-kelet-magyarországi vonás
tükröződik a Lithurgiában, melyek közül markánsan jelentkezik az e-zés: pl. temjén, fertelmesség, stb. A Lithurgiában következetesen idvezétsed, idvezítő az imákban üdvözítsed, üdvözítő, tehát az elsőben
az e-ző formák dominálnak, az
utóbbiakban pedig az ö-zők. A
fordítót és a másolót ért különböző nyelvi, művelődési hatásokra utalnak az
ilyen párhuzamok: szolgálat – mise;
áldozó – mise mondó pap; diakónus – káplány; evangeliom – evangyeliom;
evangeliomos könyv – evangyeliumos könyv;karnak fővebbike–kántor; stb.
Említettem, a Lithurgia egyházi szláv nyelvből készült
fordítás, melyben a forrásnyelv hatását is érezhetjük, az imák egy része pedig
római katolikus és református imaszövegek
hatását tükrözi. A fordítás a magyar nyelvű görög katolikus
egyházi-vallási szakszókincs kialakulásának útjára–módjára is ráirányítja a
figyelmet. Már a Krucsay által magyar nyelvre átültetett Lithurgiában is tetten érhetők a görög és
egyházi szláv eredetű szavak, mely
jelenség, mindmáig megfigyelhető a görög katolikus egyházi-vallási szókincsben.
(Vö.: diakónus; antifóna (egyházi ének);orár
(ruhadarab,az angyalok szárnyait szimbolizáló,10-12 centiméter széles
,keresztekkel díszített szalag), prokimen
, (egyházi ének, zsoltárrészlet); kerubim
(kerub);szerafim (szeráf) stb. A
Lithurgia fordításának nyelvezetét ortodox kéziratok és kiadványok
befolyásolhatták. Ez érthető is, hiszen a bizánci rítushoz kapcsolódó első
magyar nyelvű nyomtatott művek ortodox kiadványok voltak. A penitencia, pátronus, fundáló, konfeszor ;stb
latin eredetű szavak alkalmazása a Lithurgiában a Magyar Királyság lakossága atyai nyelvének ,a latinnak nemcsak a
fordító általi ismeretére utal.
A hazai szakirodalomban elsőként a könyvészetben is rangos nevet szerzett Sztripszky Hiador vázolja fel a bizánci rítushoz kapcsolódó liturgikus kéziratos és nyomtatott irodalom történetét. Akkor, amikor a magyar nyelvű görög katolikus liturgia bevezetése élharcosának, Szabó Jenő felsőházi tagnak dolgozataiból és beszédeiből 1913-ban válogatást ad közre, függelékben saját kutatásainak eredményeit is megjelentette. Közzé teszi a görög liturgia akkor ismert legrégibb magyar fordítását is, melyet a szatmárnémeti születésű Kritsfalussy György ungvári gimnáziumi tanár 1795-ben készített el. Szabó Jenő válogatott művei függelékeként megjelent dolgozatait Sztripszky még ugyanabban az 1913. évben külön kötetben is publikálja. (A kolozsvári Ferenc József Egyetemen diplomát szerzett Sztripszky Hiador könyvészeti munkásságáról, ld. Könyv és Könyvtár XX. Debrecen, 1998; Könyv és Könyvtár XXI. Debrecen, 1999.)
Ivancsó István közel harminc esztendeje foglalkozik a magyar
görögkatolikusság liturgikus könyveinek, kiadványainak feltárásával,
rendszerezésével. Könyvészeti szempontból eddig közel 250 magyar nyelvű görög
katolikus, liturgikus, nyomtatásban megjelent kiadványt dolgozott fel. (Vö. Athanasiana 18. Nyíregyháza, 2004.
161–179.) Krucsay Mihály kanonok liturgia-fordításáról Ivancsó István 1987-ben
adott hírt először, azóta érlelte magában a kiadás ügyét. (Vö.: A Hajdúdorogi
Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi emlékkönyve. 1912-1987. Nyíregyháza,
1987. 159-160), majd többször és több
helyen is értekezett a becses műről. Ivancsó István teológiai professzorról
---számos könyv szerzőjéről, szerkesztőjéről e hasábokon is megemlítendő, hogy
iskolateremtő és egy egész intézményt pótló értékmentő és értékápoló tevékenysége mellett főszerkesztője a Szent
Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola évente kétszer megjelenő, eddig 19
tartalmas, testes számot megért folyóiratának, az Athanasianak.
Megemlítjük,hogy a Krucsay-féle
liturgiafordítás facsimiléje kiadásának alkalmából a megyeszékhelyen 2003.október 30-án szimpozium került
megrendezésre, melynek anyagát szintén Ivancsó rendezte sajtó alá. A tudományos
ülést Keresztes Szilárd megyéspüspök nyitotta meg, Pregun István főhelynök
méltatta a facsimilét; Bohács Béla az eperjesi egyetem görög katolikus
teológiai karának dékánja az Eperjesi Görögkatolikus Egyházmegye magyar
esperesi kerületének bemutatása kapcsán a magyar liturgikus nyelv
jelentőségéről szólt, Seszták István teológiai professzor a liturgia
antropológiai vonatkozásait elemezte.( Vö. Liturgikus örökségünk II. Szent
Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszék
8.Nyíregyháza,2003.)
Az Ivancsó István által színvonalasan közzé tett forrást a
hely-, vallás - és egyháztörténészek, az észak-kelet-magyarországi regionális
kultúra valamint az irodalmi -és népnyelv kutatói forgatják haszonnal.
Krucsay Mihály Munkács megyei kanonok
1793-ban készült munkája. Lithurgia...Szerkesztette és az utószót írta: Ivancsó István. Nyíregyháza, 2003.
Udvari István ,az MTA
doktora
tanszékvezető egyetemi tanár
Nyíregyházi Főiskola