A Magyar Görög Katolikus Egyház levéltári anyagai[1]
között becses helye van a Vasvári Pál szülőfaluját, Büdöt[2]
is magában foglaló alsó-szabolcsi vagy
hajdúdorogi esperesség levéltárának, mely a Görög Katolikus Püspöki Levéltár
legrégibb fondját alkotja. Az irattárat Bányay Antal[3]
alsószabolcsi vagy dorogi esperes, majd Szabolcs vármegye és a Hajdú kerület
főesperese rendezte 1819-ben, amikor az iratokat kronologikus elv szerint
fasciculusokba szedte és numerizálta, majd ábécé rendben inventarizálta. Tárgyi,
tárgyköri csoportokat nem alakított ki. A repertórium címe magyar fordításban
így hangzik:
A dorogi esperesi levéltár repertóriuma. 1562-1819.
Készült az 1819. esztendőben.
A
kéziratos repertórium 48 megsárgult, foltos, kopott, helyenként sérült, tintafoltos
lapot tartalmaz, egy kéztől, Bányay Antaltól. Hossza: 33 cm; szélessége: 27 cm.
Bányay Antal repertóriumát egészen 1826-ig sajátkezűleg bővítgette, pótolgatta
az esperesi hivatala gyakorlása során keletkezett újabb és újabb dokumentumok
feltüntetésével. A repertórium 1998-ban a Magyar Országos Levéltár restaurátor
műhelyében került restaurálásra.
Külön kutatást érdemelne mi ösztönözte
Bányay Antalt az irattár rendezésére, és a repertórium fáradtságos munkát
igénylő összeállítására és lelkiismeretes, folyamatos kiegészítésére.
Elképzelhető, hogy felsőbb, egyházmegyei utasításra tette. Valószínűnek tartom
azt is, hogy esperesi és tanfelügyelői feladatai hatékonyabb végzésétől
vezettetve végezte el az irattár rendezését. Nem zárható ki Kazinczy Ferenc hatása
sem, aki Sátoraljaújhelyen
1815-1831 között Zemplén
vármegye levéltárát rendezte[4]. Bányay neveltetését, körültekintő
hajdúdorogi egyházigazgatási tevékenységét, nyelvi gyakorlatát ismerve azt
valószínűsíthetem, hogy az esperes felismerte a hajdúdorogi parókián addig
összegyűlt iratállomány páratlan értékét és
jelentőségét a magyar görög katolikus közösség történelme számára, s
belső meggyőződésből vezéreltetve végezte el a nem kis fáradalmat és figyelmet
kívánó munkát, majd annak folyamatos pótlását. Bárhogy is történt, tény, hogy a
hazai görög katolikus parókiák története szempontjából nagy értéket hagyott
ránk. A repertórium hely-és névmutatóval a Görögkatolikus
Püspöki Levéltár kiadásában 1999-ben magyar fordításban is megjelent.[5]
A
Bányay-repertórium ugyan számos országos jelentőségű levéltári forrást is
jelez, a hajdúdorogi levéltári fond fő értékét egy részről mégis abban látom,
hogy a magyar görögkatolikusság történetében meghatározó szerepet játszó
hajdúvároshoz és a Vasvári Pál szülőfaluját, Bűdöt is magábanfoglaló dorogi külhelynökség közvetlen előzményét
képező egyházigazgatási egységhez kapcsolódik. A fond különleges forrásértékét
más részről az adja, hogy belőle gyönyörűen kirajzolódik, hogy a XVIII-XIX.
században, hogyan működött az akkor joghatóságilag 10-13 vármegyére kiterjedő,
mintegy hatvan esperesi kerületre tagolódó munkácsi dioecesis, hogyan
szervezték meg a püspökök az esperességek irányítását..
Az
esperesi irattárak anyagának kialakulása szoros összefüggést mutat az esperesek
jogkörével és funkcióival, továbbá az
esperesi kerületek kiterjedésével. Esetünkben tekintetbe kell azt is venni,
hogy Hajdúdorog, a munkácsi püspökségbe történt XVII. századi fokozatos
integrálódása óta az egyházmegye legnépesebb egyházközségét és egyik
legjelentősebb vidéki igazgatási központját alkotta[6]. A hajdúdorogi fond így tehát becses forrása
a hajdúsági, s az alsószabolcsi görög katolikus parókiák és iskolák
történetének[7].
A
XVIII. század közepétől Szabolcs vármegye görög katolikus parókiái
egyházigazgatásilag két esperesi kerülethez tartoztak: a gyulajihoz és az
alsó-szabolcsihoz vagy dorogihoz. Az utóbbi joghatósága a vármegye dadai és
nádudvari járásaira, továbbá a Hajdú kerületre terjedt ki. Az irattárból nyomon
követhető az egyházigazgatási határok változása is: 1805-ben létrejött Szabolcsban a kállói esperesi kerület,
1821-ben pedig a tímári és a karászi[8].
Az
esperes /vicearchidiaconus/ az általa adminisztrált esperesi kerületben
tulajdonképpen a püspök helyetteseként tevékenykedett. Feladata volt felügyelnie
a kerületébe tartozó parókiákra és kántortanítókra mind vallási, mind iskolai
és vagyoni tekintetben. Bizonyos időnként tartozott azokat meglátogatni. E
canonica visitatiok fontos forrásai a parókiatörténetnek. Évente kétszer
megszervezte és levezette a kerületi zsinatokat, első fokon intézte a hívek és
lelkészek között felmerült problémákat. Fontosabb kérdésekben közvetítette a
levelezést a lelkészek és a püspöki kancellária között. Az esperes
közreműködését nem nélkülözhették a vármegyei tisztviselők sem[9]. Az esperes feladatköréből adódóan hivatali
kapcsolatban volt tehát egyházi feletteseivel, lelkész kollégáival, a hívekkel,
a vármegyei hatóságokkal, a Hajdú kerület kapitányával, Hajdúdorog hadnagyával
stb.
A
hajdúdorogi fond elsőrangú forrása a magyar görög katolikus egyházi hivatali
írásbeliség történetének is. A munkácsi püspökségben a liturgia nyelve ekkor az
egyházi szláv és román nyelv volt, a magyar nyelv csupán a prédikációkban, a
keresztelés, a temetés stb. során érvényesült. Az egyházmegye hivatali nyelvei
pedig a rutén és a latin nyelvek voltak. Izgalmas a dorogi iratállomány
nyelvezetének kérdése, melynek megítélésénél tekintetbe kell venni azt, hogy
egy túlnyomórészt ruszin hívekből álló egyházmegye, zömben magyar népességű
esperességéről van szó. A magyar görög katolikus népesség egyházi-vallásos
élete, művelődése, iskoláztatása azonos keretekben folyt a ruszinokéval. Az
esperesség papjai általában három, nem ritkán négy-öt nyelvet ismertek. A
püspöki körlevelek latin vagy rutén nyelvűek voltak, az ezek alapján
szerkesztett dorogi esperesi körlevelek között a XIX. század elejétől találunk
magyar nyelvűt az elsőt Kritsfalussy Jánostól.
Az ő és utóda, Bányay Antal esperesi működése idején a magyar nyelv
egyházi hivatali funkciójának bővülése figyelhető meg. Az esperesek a
vármegyével, a Hajdú kerülettel latin, esetenként magyar nyelven, Hajdúdorog
város hadnagyával, magistrátusával, s communitásával magyarul leveleztek, az
egyházi főhatóságokkal és a papsággal a XIX. század első évtizedéig latin és
rutén nyelven, azt követően magyarul is leveleztek.
A
hajdúdorogi fond az életrajzi kutatások szempontjából sem lebecsülendő. A kegyúri jogokat gyakorló hajdúváros csak
magyarul jól tudó, s ezen felül a hungaro-rutén parókiára csak nőtlen papot
fogadott. A régi hajdúdorogi esperesi fond jelentőségét növeli, hogy az itt
működő esperesek közül a püspöki székbe
emelkedett Bacsinszky András, Tarkovics Gergely[10].
Kopcsay János, teológiai professzor, szemináriumi prefektus lett. Évekig
Hajdúböszörményben működött Csurgovics János vikárius. A Szatmár vármegyei
Nagykárolyból áthelyezett Kritsfalussy János – öccse, a
liturgiafordító Kritsfalussy György[11]
révén Ungvárhoz kapcsolódott szorosabban, a Sáros vármegyében született Kopcsay
Jánosnak pedig a bácskai görög
katolikusokhoz volt kötődése az ott működő testvére és unokaöccse révén. A
hajdúdorogi fondban számos forrás világítja meg Vasvári (Fejér) Pál, 1848-49
hősének családi kapcsolatait[12].
Vasvári Pál apját Bányay Antal esperes helyezi el a büdi parókiára, majd
Hajdúböszörménybe parókusnak.
Hajdúvárosban eszmélkedett tehát
az ifjú Vasvári Pál, s itt végezte elemi iskoláit is. Vasvári Pál keresztapja,
Lupess István, 1821-ig a dorogi esperességbe tagolódó Timár község parókusa is
beírta nevét a magyar művelődéstörténetbe: Aranyszájú Szent János liturgiájának
első teljes fordítása az ő másolatában őrződött meg[13].
Azzal összefüggésben, hogy a szóban forgó időszakban a népességösszeírás a
lelkészek közreműködésével történt, a
hajdúdorogi provinenciájú iratállományban számos conscriptio animarum –
lélekösszeírás és egyéb statisztikai forrás
található, melyek nemcsak a történeti demográfia kitűnő forrásai, hanem
szemléletesen megvilágítják a korabeli népszámlálás mechanizmusát is.
/Helytartótanácsi rendelet à püspöki kancellária à püspöki körlevél à esperesi körlevél à lelkészek adatszolgáltatása à esperesi összesítés à járási, szolgabírói összesítés à vármegyei összesítés à felterjesztés a Helytartótanácsnak.
A szóban forgó időszakban az iskolai
oktatás szorosan kapcsolódott az egyházhoz, így a szóbanforgó levéltári fond
valóságos kincsesbányája az iskolatörténeti kutatásoknak.
A
hivatalos iratokon kívül olykor teológiai-filozófiai dolgozatok, költészeti
alkotások is megőrződtek a régi hajdúdorogi fondban[14].
A hajdúdorogi provinenciájú levéltári fond a Görög Katolikus Püspöki Levéltárban méltó elhelyezést nyert. Kívánatos lenne, ha a folyamatban lévő korszerű feldolgozásába bevonnák a Hajdúdorogról Nyíregyházára átszállított, körülbelül az 1830-as évektől a dorogi külhelynökség létrejöttéig (1873) terjedő időszakban keletkezett, s 1950 körül évenként csomókba kötött, de számozatlan irategyüttest is. Ezzel a hajdúdorogi püspökséggel megegyező nevű esperesség iratállományának egésze méltó helyre együvé kerülne, s szakszerű feldolgozást nyerne.
Az elmondattak szemléltetésére és a
kiváló Bányay Antal esperes, levéltáralapító előtt tisztelegve ide vonatkozó
fejtegetéseinket egy körlevelének közzétételével zárjuk.
FÜGGELÉK[15]
Tisztelendő Parochus Urak !
Minekutánna
a mi Kegyes Püspökünk Eő Nagysága[16]
negyed napos hideglelésétől a mi örömünkre szerentsésen megszabadult volna,
főbb gondját Megyéje kormányozására forditván, azon rendeléseket és
Statutumokat, mellyek a’ meghólt és boldog emlékezetű Püspökeink, és Káptalanyi
Vicariusaink[17] által a
Megyénk jovára hozattattak, megerősíteni kivánta, a’ amint is az ide zárt
kegyes levelének pontyában megerősiti.
A’mit
midőn Tisztelendő Uraságtokkal hivatalosan közölném; közönséges őszi
gyűlésünket most folyó October Hónap
20-kára az új Kalendáriom szerint, vagyis a régi szerint 8-dik Octoberre
Szent Pelagius napjára itten Dorogon magunkhoz rendelem, egyszersmind
Tisztelendő Uraságtokat hivatalosan kérem, hogy most ugyan a Gyülés
alkalmatosságával, másszor pedig jövendőben mindenkor, minden currentalis
nélkül October 15-dik Napjáig e következőket a Vice Esperesti Hivatalhoz
okvetlenül elküldeni ne terheltessenek. Nevezetesen:
1-ör
Az úgy nevezett Summaria Conscriptiót, melynek formája az A. betű alatt ide
rekesztett Tábla.
2-or
Az úgy nevezett Religionaria Táblát, mellyett a B. alatt való forma mutat.
3-or.
A Templom számadásait, mellyeknek módját
C. betü alatt ide rekesztek – és pedig 1-a Nov: 1817. Usque ultimam 8-br
1818[18].
4-er.
Az Özvegy Papnékról és Papok Árváiról való Tabellaris Tudositást, a Méltóságos
Püspök Eő Nagysága Parantsolattya szerént.
Mivel
pedig a legújjabb Rendelések szerént az Esperesti Hivatalnak szoros
kötelességében állana a Járásban lévő Nemzeti Oskolákról a Felsőségnek
Tudósitást tenni, és pedig Esztendőnként két izben a probatételek elvégezése
után; ugyan azért már most, jövendőre nézve is, azt is kikérem Tisztelendő
Uraságtoktól, hogy ezen parantsolt informatiókat esztendőnként kétszer,
úgymint: Április 15-dik és September 15-dik Napjáig hozám
okvetlenül által küldeni el ne múlassák, ut sub D.
Végtére
pedig: mivel a Templom és Parochia mind külső, mind belső mivoltát Püspökünk Eő
Nagysága tudni és esmérni kivánná, ugyan azért Tisztelendő Uraságtok ezen
Inventariumokat külön-külön illyen Titulus alatt: 1.o Inventarium
Appertinen-tarium et Supellelectilium
Ecclesiae[19]; és 2.o
Inventarium Appertinentarium et Supellelectilium Parochiae[20]
a legközelebb tartandó Gyülésünkre elhozni ne terheltessenek. Egyébb eránt.
Nem
kétlem, hogy Tisztelendő Uraságtok a Matricat[21]
és Protocollumokat[22]
már eddig is szorgalmatosan irni és iratni el nem múlatták; ha mindazonáltal
találkozna egy némely a’ki ebben hátra maradott, azt baráttságosan kérem és
intem, hogy a’mit elmulasztott, helyre hozni iparkodjon; egyébb eránt előre is
engedelmet kérek, ha a’ Statutomok és Eő nagysága privát Instructioji is az
ollyanoknak kedvetlen következést szülnek azonnal azon Visitális után, mellyet
a’ közgyülésünknek végével elkezdeni Isten segítségével szándékozok.
Nehogy
pedig ezeket, mellyeket hivatalom mostan megkiván, többször megújjitani
kéntelenittesek egész bizodalommal ’s egyszersmind hivatalosan kérem
Tisztelendő Uraságtokat, hogy ezen Currensemet a hozzá tartozandó Formulákkal
együtt jövendőbéli utasítás végett Protocollumba beirni méltóztassak. A’
Tabelláknak tudniillik formáját, ha másképpen nem lehetne, különös arcusonként
a Protocollumba béragasztván, ami szinte megkivántatik a Templom, Parochia és
Kántor Inventariomaira is, mellyeket a’ jövő Gyülésre elhozni okvetlen
szükséges lesz.
Mellyek
után, midőn Tisztelendő Uraságtokat a’ fent kitett napon magamnál
közgyülésünkre látni és tisztelni óhajtanám, egész tisztelettel maradok
Tisztelendő Uraságtoknak
Dorog,
6-ik october 1818.
Igaz szivű szolgája
Bányay Antal mp.
esperest
[1] Vö. Dr. Janka György: A Magyar Görög Katolikus Egyház Levéltári anyagai. In. Janka György (szerk.): Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete konferenciája. Nyíregyháza, 1998. 135-139.
[2] Tiszabüd, ma Tiszavasvári része.
[3] Bányay Antal Szerencsen született. Atyja Bányay András évtizedeken át Tokaj parókusa, hegyaljai esperes. Bányay Antal 1810-1827 között dorogi esperes. Ld.még: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. Bp. 1891. 534; Dr. B. Papp János: Hajdúdorog küzdelme a magyar görög-katolikus egyházmegye felállításáért. Hajdúdorog, 1996. 18-19; Vasvári Pál Társaság Füzetei 9. Nyíregyháza, 1994. 223-225.
[4] Vö. Hőgye István: Zemplén Levéltára. Sátoraljaújhely, 1996. 11-17.
[5]Vö. Dudás László (szerk.):A Hajdúdorogi Főesperesi Levéltár iratainak lajstroma és mutatója.1562 –1819.Nyíregyháza,1999.
[6] A munkács egyházmegyei vidéki kormányközegekről és igazgatási központokról szórványos adatokat ld. Hodinka Antal: A munkácsi görög-katholikus püspökség története. Budapest, 1910. 703-707.
[7] Vasvári Pál szülőfalujára Büdre vonatkozóan vö. Dudás László (szerk.) :A Hajdúdorogi Főesperesi Levéltár iratainak lajstroma és mutatója.1562 –1819.Nyíregyháza,1999.119.Ld.még: Hajdúdorogi Püspöki Levéltár Fasc.27.Nr.16.,mely terjedelmes iratcsomó 1790 –1824 közötti időből tartalmaz Büdre vonatkozó forrásokat.
[8] Vö. Hajdúdorogi Püspöki Levéltár. Fasc. 35. No 1. 1822.
[9] Erről részletesebben ld. Vasvári Pál Társaság Füzetei 3. Nyíregyháza, 1990. 40-42.
[10] Vö. Udvari István: Bacsinszky András munkácsi és Tarkovics Gergely eperjesi megyéspüspök kapcsolata Szabolcs vármegyével és a Hajdúsággal. In. Levéltári Évkönyv. XIII. Nyíregyháza, 1997. 137-161.
[11] Kritsfalussy György az ungvári gimnázium professzora Aranyszájú Szent János liturgiáját fordította le magyar nyelvre,s Bacsinszky András püspöknek névnapi ajándékként nyújtotta át 1790-ben.
[12] Vö. HPL. Fasc 29. No 41; HPL Fasc. 30 No 37; HPL Fasc. No 32. No 18; HPL. Fasc. 27. No 16. Vö még. Dudás László (szerk.):A Hajdúdorogi Főesperesi Levéltár iratainak lajstroma és mutatója.1562 –1819.Nyíregyháza,1999.124.
[13] Vö. Hajdúdorogi Egyházmegye Jubileumi Évkönyve. Nyíregyháza, 1987. 160.
[14] Ld. pl. Ilkovics Elek latin nyelvű panegyricusát II. Józsefhez. Vasvári Pál Társaság Füzetei 3. Nyíregyháza, 1990. 19-21; Ld még János István: Kéziratos vers egy XVIII. századi magyar főúrról. Szabolcs-Szatmári Szemle. 1988. 2. sz. 180-191.Uő.: Ruszinok latin nyelvű panegyricusa II. Józsefhez. Dimensiones Culturales et Urbariales Regni Hungariae 1.Nyíregyháza,2002.,második kiadás Ungvár, 2003.
[15] A körlevél lelőhelye: HPL. Fasc. 27. № 8.
[16] Pócsy Elek (1753-1831) püspökről van szó.
[17] Bacsinszky András püspök (1739-1909) halála után, 1909-1816 között egymást követően három káptalani helynök (Kutka János, Bradács Mihály, Tarkovics Gergely) kormányozta a munkácsi egyházmegyét. Vö. Dr. Pirigyi István: A magyarországi görögkatolikusok története. Nyíregyháza, 1990. II. k. 60-61.
[18] 1817 november 1-től 1819 október végéig.
[19] Az egyházközség tartozékai és bútorai.
[20] A parókia tartozékai és bútorai.
[21] A matrikulákról vagy anyakönyvekről először 1690-ben De Camelis József munkácsi püspök rendelkezik előírva, hogy minden papnak legyen két könyve, amelyben a szülötteket és házasultakat feljegyzik. Vö. Hodinka Antal: A munkácsi görög-katholikus püspökség története. Bp. 1916. 418.
[22] A protocollumok, a jegyzőkönyvek az egyházi hivatali írásbeliség értékes dokumentumai. Rendben tartásukat már Olsavszky Mánuel püspök (1700-1767) is szorgalmazta.